Én nem akartam, istenem - S nem kértem, hogy segíts nekem Gyanútlan érkeztem, meleg Szavakkal is kerestelek Nevetgéltem a nap alatt Tagadva sem tagadtalak Szándék nélkül és kedvesen Szólítottalak: "Kedvesem" Szájamban jó íz volt neved Fűnek-fának dicsértelek…

 “Olvasó, ez a könyv szeretne őszinte lenni. Egy ember írta, kinek tudása szerény és véges. Nem akar mást ez a könyv, mint mind a megszámlálhatatlan könyvek, melyek a régmúlt és félmúlt időben beszélni akartak az ember sorsáról a világban. Szeretné elmondani egy…

Mi is maradt belőle? A neve, hajának illata a hajkefén, egy micimackó, halottlevele, egy véres rongy és ez a költemény. A világ hatalom és értelem, nem értem, miért tették ezt velem. Nem pörölök. Élek és hallgatok. Most angyal, ha vannak angyalok. De itt lenn minden únt és…

Már nem emlékezem telefonszámára. Csak arra emlékezem, hogy volt egy fekete kalapja, barna tollal. Aztán arra, hogy élni akartam vele, s megint, hogy egyszer meg akartam halni érette. Homályosan emlékezem szeme színére, mosolyára, egészen halványan bőre illatára is. Emlékezem a…

Néha ez a riadt vágy, eszmélet, figyelmeztető hang: „Lassan! Élj lassan!” Mintha az életet, mint egy is lámpa lángját és kanócát, lecsavarni is lehetne , kisebb lángra fogni az égést! Igen, lassan kellene élni. Ne csak azért, mert a „lassan” legtöbbször…

“Mert az emberek teljességgel kiszámíthatatlanok. Hiába ismersz harminc éve egy embert, nem tudod megjósolni, hogyan viselkedik majd a sikerben vagy a balsorsban. Hasztalan ismered egy ember jellemét, köznapi szokásait, értelmét, szívét, reflexmozdulatait – az ember…

  Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülrõl és kívülrõl. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betûkkel. Nézd a…

Köszönet neked, aki megszültél.És neked, aki a feleségem voltál.És neked, te harmadik, tizedik, ezredik,aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget,egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben,vigasztaltál, mikor magányos voltam,elringattál, mikor a haláltól féltem.Köszönet neked, mert…

S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismer ése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással…

“Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élh et, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenük. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog…

"Az emberiség megszokta a szegénységet s nem is tud másként; erőteljes egyéniségek aztán időnként me gmagyarázzák neki, hogy időszerűen milyen célból szegény, s ezt legtöbbször hálásan el is hiszi; de ez aztán minden.""Bizonyos időbe tellett, amíg megtanultam,…

“Legtöbb ember a nemi párbajban kap halálos sebet. Hiúsága nem bírja a szeretet elviselését, sem a szeretetlenséget; a magánytól éppen úgy szenved, mint az együttéléstől; disznóólakba menekül, vagy sértődött, bosszúvágyaktól fűtött magányos szerepekbe. Érzékeink…

Mindaz, amit a világ akarhat tõled, alku és félmegoldás. Csak az számít, amire te szerzõdtél önmagad dal és jellemeddel. Ebben a szerzõdésben nincsen alku.Az élet egy jellemtõl kegyetlenebb kamatot szed, mint az uzsorások. Mindenért fizetned kell, a függetlenségért, az…

Mindegy, kik beszélnek hazád nevében? Mindegy az is, mit mondanak azok, akik jogosultnak hiszik magukat, a haza nevében beszélni?Te hallgass hazádra.Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne…

"Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk.Bele kell nyugodni, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, s tudni, mikor ebbe belenyugszunk, hogy nem kapunk e bölcs ességért az élettől dicséretet,…

„Megvizsgáltam szívemet, s csak azt mondhatom, hogy a kötés, melyet szavakkal és tőrrel akartunk ketté vágni, erősebb, mint volt egy nappal elébb, mint volt valaha is: a kötés, mely Párma grófnőjéhez fűz. Úgy látszik, amit az istenek megkötnek, azt az emberek hasztalan…

Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, aki k szeretetre éhesek.Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen…

"...Mit tudott? Csak azt, hogy az érzelem dolgaiban nincs tanács. Eztén is sejtettem, homályosan. S mikor ott ültem szemközt vele,rosszkedvűen érezt em, hogy ez az út hiábavaló volt. Egyáltalán nincs"tanács" az életben. Minden megtörténik, ennyi az egész.(...)…

."Elképzelem, hogy egy napon felelni kell. A szigorú bíró ezt mondjamajd: "Ne hazudj. Nem igaz, hogy minden csak keserűség volt, csalódás,reménytelenség. Voltál boldog is. Ha nem is többször, egy pillanatra.Nevezd meg ezt a pillanatot."Mit felelek majd? Lehajtom fejem,…

 Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügyefelé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez azegyetlen igazs ág, melyet minden következménnyel megismertem. Senkinem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem…

Azt mondják, látták, amint bement a kávéházba, leültmelléje és megmondta neki. Késöbb láttak engem is: egypercre odaültem hozzájuk, s mutattam az újságban vala-mit. Aztán arra ment Ervin, karonfogott, és együtt elmen-tünk.De mindebböl egy szó sem igaz. Erötlenül…

A régi iskola, mely fennen és harsány kajánsággal tanítja,hogy a látszat csal: regényekben és színdarabokban mutat-ja be, amint a tisztes család tagjai titokban élesre fent ké-sekkel járnak, és legszívesebben méreggel etetnék egymást.E tan szerint mindenki gyanús, az apai…

Itt élek a földön, és meg vagyok sértve. A század, amely-ben éltem, a haladás és az értelem korszaka; így hirdet-ték. Keresem a szót, amely kifejezhet né sértödöttségemokát. Minden szót megvizsgáltam, amely indokolhatjautálatom és kétségbeesésem; de minden szó erötlen.…

Goethe ráért. Van, aki stopperórával kezében él, mindun-talan célok felé rohan, és a másodperceket számlálja. Má-sok úgy élnek, mint egy fa, nagyon lassan és szívósan, studják, hogy még sok, sok idejük van, évtizedek. Az én ko-romban sok ember már tudja, hogy életének igazi…