Éjszakánként, mikor csillagok milliói vakító lánggal fedik be az eget, arra gondolok, vajon merre járhatsz, s van-e ott a másvilágon, olyan, aki szeret. Gondolsz-e még az otthont adó házra, azokra a szélborzolta fákra, melyek alatt megpihentünk, mikor kedvünk támadt egy-egy csókos…

 Hány őszbe haltunk már bele és hány tavaszból nyertünk újabb életet, mennyi semmitmondó téli napot féltünk, ami könny-homályba sírta a deres éveket és lám mégis itt vagyunk, mi halhatatlanok, kik tűrve szenvednek, de sosem adják fel, mert nekünk minden perc egészbe font…

 Add Uram, hogy az elnémult temetők csendjében,Megtaláljam én is azt a rég keresett lelki békét,Mit évek hosszú sora alatt a földön nem találtam meg!Add, hogy az égő könnyekre mosoly vigaszt hozzakS a szenvedésre ítélt sebekre enyhe gyógyírt hintsek,Mitől a megálmodott…