Áprily Lajosnak Elmégy... Kis őr-domboktól roppant ormokig Erdélyben körbenfut a döbbenet: Nem ember megy, - hegy-bajtárs távozik. Ha Te elmégy, emberszó ne zavarja A hegyek óriási kardalát. A tetők, "többen száznál és ezernél" E kurta, bús, utolsó nyáron át…
Kerestem, s megtaláltam a helyet. Már égre nem törtek nagy vonalak, Csak áldozati illat lebegett. Körül vasrács, és belül puszta gyep, De a gyep közt gyöngyvirág-levelek. A levelek közt egy-egy karcsú szár, Hogy mennyi nőtt: én nem számláltam meg, Csak hittel hiszem: éppen…
Ha majd... Ha majd fűszál leszek, Mert az leszek, Igénytelen, egyetlen-egy fűszál, Egy a sok-sok közül, ahogyan most A hó alól kibukva sorba áll, - Ha majd fűszál leszek, Lesz-e emlékem régi életemről, A fájdalmasról, torzról, tévedettről? Ó, voltak itt is…
Szív – emberszív. Csak olyan, mint a másé. De mégis másnál rokontalanabb. A végzet jegyese, s az elhagyottságé.Szív – magyar szív. Szív-alakú sziget. Körülnyaldossa bánat-óceán. Körültombolja sötét gyűlölet.Szív – figyeld a rendhagyó verését: néha…
Ha számbavetted mind a vétkeid Szemed ha metszőn önmagadba látott: Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egypár miatyánkot! Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, Mert végtelen a vétkeinknek száma S talán nem az a legölőbb csapás, Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.…
Ó, régi versek: rozsdás fegyverek: Segítsetek most, fényeskedjetek ! Ragyogjon égi sugár rajtatok, Nem énmiattam, de miattatok - Miattad, árva erdélyi Sion Ragyogjon minden áldott alkalom, Mikor a vers: esküvõ, temetés, Keresztelõ és igehirdetés - Összeolvad költõ és…
Keserű szívvel bizony mondom néktek, Ti csonka-magyarok: Az ország szíve, Magyarország szíve Ma már a végeken dobog. Hangos szóval hiába fogadkoztok: Hogy "soha!" s "mindörökké!" Az ország szíve, Magyarország szíve Ott ver, hol Magyarország nincsen többé.…
Van egy barátom, végzetesen más, És végzetesen mégis egy velem. Én végigálmodom az álmait,Ő végigéli az én életem. Ő helyettem is él, szenved, szeret, Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet, Gyermek is, bajnok is, ember is a gáton. Én benne eltemetett vágyaim Hazajáró…
Nincs enyhe szó, nincs simogatás annyi, Hogy elborítsa egy ütés nyomát; Hogy feledtessen egyetlen göröngyöt: Nincs a világon annyi simaság. Nincs erdőn, tengeren oly nyugalom, Nem jő évek során oly csendes óra, Hogy fölriadni ne tudnánk belőle Egy emlék-harang-kondulóra. Hol…
Azért, mert idefenn Dermesztő tél havaz, S rajtunk szeszélyeit, Zsarnok szeszélyeit Tölti -- csitt, semmi az, A mélyben szent és örök a tavasz. A fák lombja hová lett? Elhalt, elfeketült? Csitt, szunnyad új rügyekben, Csupán beljebb került, Beljebb az anyafába. Erősb…
Ez a legnagyobb bűn. Ez a legszörnyűbb büntetés. S a legnagyob nyomorúság is ez: Elhagyott engem az én szívem is. Ülök a puszta-homok közepén, Csügged nehéz fejem. Ülök, akár a kő, Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal Tapogatom magam. Vad-idegenül kutat a kezem A hely körül, Hol a…
Ő nem sok embert szeretett. A szíve mély, de zárt világ volt: Különös kőfallal kerített, Mély futó-árokkal határolt. S hogy őt szeretik: alig hitte: Őt, önmagáért, semmi másért, A szívébe zárt mély világért. Úgy szeretném megmelengetni most Az ő szívénél…
Egy lélek állt az Isten közelébe' S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserűn kelt ajkán a "miért", Mikor az Isten intett neki: "Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni, Neked szőtték e színes porhüvelyt:…
Ne szóljatok, és ne mozduljatok, Fojtsátok vissza lélekzetetek... Nézzétek: fa vagyok, Reszketnek rajtam a színes levelek. Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon, Életen túl, innen a halálon Még tartja őket valami csoda... Pedig elmult Halottak napja is, Mi most nem hull le, nem…
Ave Victor: a cirkusz ünnepel. Caesar, a százfejű, betelt a harccal, Az arénában márványfehér arccal Egy gladiator fekszik elesetten.Az elesett hős szeme félig húnyva, Tudja: ez sorscsapás, Isten-verés. Csak testén fut át gyönge remegés, De nem a rémület rengése az. Mellén…
Ó, most adj erőt Isten, Istenem, Hogy méltón zengjen árva énekem Róla, ki csöndes mártír volt szegény, S hang nem hatolt be két szegény fülén. Meghalt a Hang - régen meghalt Neki - Fülébe szóltak még gyermekei Odatapasztva forró ajkukat - Aztán e szalmaszál is elszakadt. A…
Imre József kedves bátyámnak, igaz tisztelettel A lélek él, Testvéreim, És hitet nem cserél. A lélek él: betűben, színben, fában, Hullámos hangban és merev márványban, Száz változáson át - Amíg meg nem tagadja önmagát. A lélek él, és munkál csendesen, Kis szigeten,…
Várad - vasárnap - korzózó tömeg. Fecsegő tarka nép... idegenek. Nehéz, fertőzött, fülledt levegő: Mit varázsoljak én ebből elő? Mintha egy láthatatlan vak erő, Sorsokat össze-vissza keverő, Maga előtt sok buta bábot tolna... És nincs egy arc, amelyen lélek volna. S ki…
A kősziklákat mindíg irigyeltem,kik állnak büszkén, mozdulatlanul,állják a villámot, ha rájok sujt,s a harmat csöppjét, ha fejökre hull.Számukra soha sincs “talán”, se “hátha”, mint dogmák állnak, oly konok-keményen,mint zord, erős és önhitt…
(Jn.19,22.)A pörnek vége. Elvégeztetett...Véres a kereszt tövében a fű.A helytartóban forr a néma dühS egy gondolat tépi a másikat.Rongy csőcselék, én unlak titeket,Unom a vágyatok, a hitetek,A papjaitok ragyogó ruháját,A mellükverő messiásokat,A nap hevét ez átkos ég…
'Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc esztendőtől fogva való betegségben fekszik vala.'(János ev. 5,5)Harmincnyolc esztendeig volt beteg...Harmincnyolc év... ó idő-rengeteg,Ó csigalassan kúszó nappalok,Ó végevárhatatlan éjjelek!Ó zaj, mely őrjít, ó csend, mely gyötör,Ó…
Árva nemzetség, Erdély népe Te,Ki szegény lelkem' pajzsra emeléd,Ki meghallgatod mindíg a szavam,Ha magányból kilépek eléd:Állj meg ma vélem egy szokatlan szóra,Hadd legyen ez a csöndes esti óraEgy fájó, nehéz, komor vallomás. Azt akarom, hogy a lelkembe láss,Mélyen, egészen,…
Ha adsz nekem részt a feltámadásban Ó add Uram, támadjak fel virágban, Harangvirágban örvények felett, Himbálják viharok a kelyhemet, Vagy örökkévaló csend simogasson, Csengjek misére sziklatemplomokban, Bazalt-tornyokon hajnali misére,És ne kérdezzem: mért élek, mi végre, Hadd…
Ez télelő, - sötétedik hamar,Mindjárt homályba hull a kis szoba…Vajjon derültebb volna s biztatóbb,Megnyugtatóbb és ígéretesebb,Ha valaki mellettem ülne mostÉs fogná erősen a kezemet,Fülembe suttogva varázs-igét?Nem. Kettőnek is sötét a sötét.Ez télelő, - sötétedik…
Benéz a havas kéken Kolozsvárra,A nagypiactól tisztán látható,Amint a Monostor utat bezárja.Most úgy érzem: ott a vége a világnak,Azokra, kik rám a túl hegyen várnak,Úgy gondolok, mint mesés más világra.Lenéz a havas kéken, Kolozsvárra, Öreg fején már megmozdult a…