Ma halottainkra emlékezünk. Könnyes a szem. Tétova kezünk simítja sírhant hideg kövét, mintha arcához érhetnénk még, mintha megfoghatnánk kezét... Mintha a márványlap alatt a drága halott megmaradt volna élőnek, s válaszolna erre a vágyó mozdulatra, kezünket lágyan…