Te egyedüli, aki sose bántott Te temess el, ha a gyilkos időmegbír e testtel.Te mondd el helyettemmekkorát tévedtemmikor megszülettemmikor ember lettemnem vérivó farkassovány rengetegben.Te mondd el helyettemegyszer nem tévedtemegyszer nem vétettemamikor ágyamatszíveden…
Oly kis lelekem van, hogy ilyen parányi nincs senkinek talán. Beszélek én, de hangom is pici, hát nem figyelsz reám. Azt sem tudod, hogy katona vagyok, mert én nagyon kis katona vagyok,engem nem is látsz, csak a kardomat;van ám sok kardom, forgatom,villogtatom, suhogtatom,még…
Én sose jártam nélküled, csak most jöttem előre;az ifjúságod elgurult,azt őrzöm itt a földbe.A szál, mely fogta lelkemet,a fényes szál kibomlott,ne sírj, ha e kövek felé hajolsz,s nevem kimondod.Mert jössz te is. Úgy várlak itt,mint otthon, odafenn,s nem tudta más, hogy…
Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem, még ma sem értem én; hogy pár kavics mindörökre bezárhat, hogy föld alatt a hazád és a házad, ugyan hogy érteném. Tizennyolc évet égtél, te parányi, te vézna testbe ágyalt szeretet : hogy higgyem el, hogy lángjaid kihültek, és…
A tó beállt, a tó türelmes,bólint, ha a tél szól neki,ám a patak nem engedelmes,az fut, ha a fagy kergeti,s mikor fehér inát harapjáka jég fogai, felkiált;visszarengik ringó haragjátaz aranyszemű vadlibák.A hegy alját levágta aköd fodros szélű kése: csaka csúcs beszédes…
Ki vagy te, aki visszafogtad futásomat?Mért vagy erősebb, mint az ösztön,mely más utat mutat?Iszonyodásom menedékét,mért szegetted velem a békét,amelyet a földdel kötöttem,hogy bírjam, ha föld lesz fölöttem?Szóba sem álltam az idővel,most alkuszom vele;hiába érzem, hogy…