Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak Máskor poros levelén a fáknak. Ma mohón és vidáman ölelik Fölül a fényt és alul az árnyat... A fű még az esőtől nedves S a sétány már szárazon ásít És méregzölden rángatja az utat A teltgyomrú és gyöngyöző pázsit...…
A mécsvirág kinyílik s a húnyó láthatárnak könyörg a napraforgó; a tücskök már riszálnak, odvában dong a dongó s álmos kedvét a bársony estében égre írta egy röppenő pacsirta; s ott messzebb, kint a réten, a permeteg sötétben borzong a félreugró nyulak nyomán…
Felnőtt vagy, - szólok undorodva néha, és nem segíthetsz rajta, lásd be végre. Térj vissza, - szól egy hang ilyenkor, csak ülj a földre és beszélj az égre. Nem tudsz már? - kérdi s mintha rína. A szék lábától, nézd csak! balra Kína és jobbra lóherés örök vadászmezők.…
Úgy éltem életem mostanáig, mint fiatal bika aki esett tehenek közt unja magát a déli melegben és erejét hirdetni körberohangat s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót. És rázza fejét s fordul, szarván a sűrü, repedô levegôvel és dobbantása nyomán gyötrött…
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul mint…
Égen az újhold oly vékonyka most,mint apró seb, melyet a fecske ejt,villanva víz szinén és utánarögtön elfelejt.Már éjszakára ágyazott a kert,az álmos sok bogár virágba bútt,s a hetyke tulipán álldigálvaágyán elaludt.Könnyen lépek hát, s arra gondolok,hogy asszonyomnak…
Fázol, várj, betakarlak az éggel hajadra épül a hímzett csillagok csokra és holdat lehellek a szemed fölé. Már nem húz madarak búbos szerelme, csak házak tárják lámpás ölüket a szélnek és hangtalan fákon ring a szerelem. Valamikor az asszonyom leszel, és átkozott költők…
Itt hordta az anyja mielőtt született,köszönd meg a tájnak,hogy óvta őt és körül a vastag árnyakhűsét is köszönd, s hajló lombját a fáknak;mind néked tartogatták ! napod egérenapnak és harcodhozlobogónak, mely szökkenve véd a gonoszvermektől s nehéz munkádnak diadalt…
A nagy csendben a vén romoknál, futottál már te arra, hol kísértetes szellemzörgéssel béka ugrál ki a kövek alól és mikor félve a fák alól rövid szerelmek fénye csillan, vagy néhány régi, szent szerelem egy régvárt csókban összecsattan és a párok egymást ölelve surranak…
Megkaptad Kedves a levelem ?Látod, én magamat temetem:Fehér lapokat írok tele,Amikor zokognom kelleneAzon, hogy te nem vagy itt velem,Tépd össze, Kedves a levelem.Jer már haza, hiszen úgy várlak,Por lepi Kedves a szobádat,Régi titkok illata lebbenSzáz csóknál is tüzesebbenKívánja…
1. Szakadt, dúlt ajkunk között forgó feszülő szavaink is csókká gömbölyödve bujdosnak itt a díszes pillák között egymásba- akadt csodáló szemünkben és elhalnak hang nélkül; amire születnek az cifra , zsoltáros látás és tudós csók terebélyén sárga rigóknak szárnyas,…
Csodálkozol barátném, - miért vagyok sovány,világok gondja rajtam, világok gondja fáj.Vajúdik fönn a hegység, a hágók omlanak,és itt e völgyben is már repednek a falak.S holnapra tán a szőke tehénkék nem lelika langyos aklot este s kinn bőgnek reggelig,amíg a gazda mocskos, kis…
Tócsába lép a szélfüttyent és tovafut,hirtelen megforduls becsapja a kaput.A tócsa laposanpislant s a lusta fákmadaras szájukathirtelen kinyitják.Összevissza zaj lesz,még a lomb is mormog,épülnek a porbanporból kicsi tornyok.Megáll az úton amókusbarna barátés fölötte…
A hangraforgó zeng a fű között,s hördül, liheg, akár egy üldözött,de üldözők helyett a lányokkerítik, mint tüzes virágok.Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,a háta barna, lába még fehér,a rossz zenén kis lelke fellebegs oly szürke, mint ott fönt a fellegek.Fiúk guggolnak…
E ritkán szálló szó, e rémület,ez volna hát a termő férfikor?E korban élek, árny az árnyban;kiáltottam? már nem tudom mikor.Ó árny az árnyban, csöndben némaság.Sziszeg a toll, míg sort a sorhoz űz.Vad versre készülök és rémült csönd kerít,csak szúnyogoktól zeng a…
Örülj, ha te meghalsz, majd körülállnákapró szentek, megáldott hanggal ésénekelnek: áldott leszel, hanagyszemű fiúk és nagyszemű lányokállnak és épül búcsúzó hangjuklassan köréd, mint porszemre épül agyöngy a kagyló könnyeitől költőés imádkoznak majd a…
Az alvó házból csöndesenkijött a feleségemegy könnyű felleg úszik épfölötte fenn az égen.Mellém ül és a hajnalinedves füvek most boldoganfelé sikongnak, hallaniés fordul már a hallgatagvirágok szára, jár a fénys megvillan rajtuk néhol,nesz támad itt, toll villan otts…
Lassan száll a szürke és a kék méglassabban szivárog át az égen,homályban áll az erdő s minden ágpuhán mozog, úgy mint a vizfenéken.A szürkeség eloszlik, győz a kék,minden égi füstöt magába fals a dudoló hajnal elé szaladkét fiatal fa, sötét lábaival.Harsány fürtökben…
Ó, nézd. Zsolozsmás tiszta a reggelés szerelmes szavainkkal elszálla köd és minden tiszta lesz.Ragyogj!Nézd, csillog a tenger és üvegpartokoncseng a faragott hullám a nap alatt!Ó fény, ragyogás, napszemü reggel!Imádkozz! és mutasd meg magad, mert üvegpartokon állunk…
Két karodban ringatózomcsöndesen.Két karomban ringatózolcsöndesen.Két karodban gyermek vagyok,hallgatag.Két karomban gyermek vagy te,hallgatlak.Két karoddal átölelsz te,ha félek.Két karommal átölelleks nem félek.Két karodban nem ijeszt majda halál nagycsöndje sem.Két karodban a…
Olyan vagy, mint egy suttogó faág,ha rámhajolsz,s rejtelmes ízű vagy,olyan vagy, mint a mák,s akár a folyton gyűrűző idő,oly izgató vagy,s olyan megnyugtató,mint sír felett a kő,olyan vagy mint egy vélem nőtt baráts nem ismerem ma semegészen még nehézhajadnak illatát,és kék…
Felhőbe alkonyult, sebes sötétségszállott a parton hullongva végig,lencsés a víz és alatta sík halakkészülnek lassan elpihenni s márissűrű és sötét vizekbe siklanak.S felhőiből kilép a nap, tört lábáta hűvös vízbe mártja, szinte loccsan,fölébred minden újra és az…
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,nekem szülőhazám itt e lángoktól öleltkis ország, messzeringó gyerekkorom világa.Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ágas remélem, testem is majd e földbe süpped el.Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepelegy-egy bokor,…
Zsivajgó pálmafánülnék legszívesebben,didergő földi testbenkuporgó égi lélek.Tudós majmok körébenülhetnék fenn a fánés éles hangjuk fényeszáporként hullna rám;tanulnám dallamukés vélük zengenék,csodálkoznék vidáman,hogy orruk és farukegyforma kék.És óriás nap…
"In Nomine Domini Nostri Jhesu Christi"így kezdte régen s most nem ér rá naplót írni.A könyvben szél lapoz. Otthagyja, másra gondol,fölötte vad, feszes, nagykarmú ég dorombol.Kolumbusz szétvetett lábakkal áll s az éjbennégy lázadó kuporg az árbocok tövében,s hintál…