Én lelkem, ki az égi tejúton a földre suhantál S bennem az életerő drága zsarátnoka vagy,Nincs panaszom rád, mert ragyogó és szép a tehetség, Mely fölemel s nemesen gyújtja ki szellememet.Úgy léptél ki a Rák kapuján fönt, hogy nem is ittál Búsan a Léthe szelíd habjaiból…

A végtelen mezőket hó takarjaS a zöld berekre is, hol lomb virított,Most téli zuzmarás lepel borul rá.A Kőrös szép, de jobb, ha indulunk tán,Soká tart, míg elérünk Ister úrhoz;Fel hát az útra, társaim, siessünk!Folyón, mocsáron át gyerünk előre,A mély tavak fölött is…