Elárvult fészek nyárfaágon, szívemmel bélelt, jó meleg. Erőtlen fészek, mert a párom nem fogta vissza: el ne szálljon, ha hívták őt a gyors szelek! Szálanként hordtam össze fészkét - ne lengjen sorsa, mint a nád. Kóbor madarak szállva nézték a fészek-építő merészség…
Amíg csupán lopjuk magunknak egymást: csak lopott holmi lesz, mi rég miénkvezekelünk a rég megérdemelt nászvisszaeső kis bűnözőikéntakié vagy, elvesz naponta tőlems ha néha visszakaplak egy napig:megint sután, csak félig-ismerősenpuhatolom felejtett titkaid.Heteken át, míg…
A lány leült a kútnál és szép volt, mint a kút,melynek mélysége lentrőlfel, az arcára hullt,a kőalak mögöttemajd megveszett, hiszenrangban hozzákövülninem volt reménye sem,a lány leült a kútnálés elmosolyodott,az örökkévalóságpercekre tört legott,felkaptam egy darabjáts…
Belátom, nincs menekvés. Veled kell végigélnem- ha van még - hátralévő harminc vagy negyven évem,s ez nem beletörődés. Törvény, mit - félredobvánhűlt viszonyok receptjét - létezésed szabott rám,kenyérhéj vagy, mit éhes vándor szorít a zsebben:kevés és íze-veszett - de…
A múlt viharát - gyakran csontig-ázván -kiállni néktek nem volt egyszerű,de a jövőt nekünk is csak szivárványjelzi ma még, hisz odébb a derű.Szívünk komoly, ha nem is keserű.Bár jó nekünk: vihar többé nem üldöz,de lám, még a mi helyzetünk sem üdvös.S kik a viharban…
Hamar megérkezünk. Nem furcsa, csak szokatlan,hogy busz röpít oda, ahova mint gyerekgyalog jártam ki rég. Nyáron, akár a katlan,égették talpamat a hév homokszemek.Télen a befagyott, a bádogszürke tócsáklemezein csúszkálva hamarabb volt az út,kopasz fák szaladoztak balról, mint…
Mert hősök voltak, akik egykorvéres csütörtök, vörös pénteknapján zászlóval a kezükbentüntetni nyílt utcára léptek,kemény volt harcuk. A mienknélnem nehezebb, de tűzzel-vett vérvirágával volt ékesebb harc.Más a mienk. Más. Vértelen harc,hitünkkel-tisztuló…
Nincs mit mondanom -nincs mit mondanod.Szemed jégvirág borítja -már mögé nem láthatok.Nincs mit mondanod -nincs mit mondanom.Párosan viselt magányunksúlya nem megosztva nyom:egészben a válladon,egészben a vállamon.Ne értsd félre, ha kereslek:rádtalálnom nem öröm,tűnt…
Van szerelem bevallhatatlan,vállalt nyugalmad őrzöd abban,te döntöttél ekként magadban:titok legyen. Bevallhatatlan.Azt dédelgeted ami gátol,ami megóv a kimondástól,úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,hogy tested pucérnak ne mondják.Észrevétlenebb a fedettség,a megtagadott…
Éjfélkor a sötét belémlát,ilyenkor vallanak a némák,és a süketek dobhártyájabeleremeg az éjszakába.Nem könnyű a magunkba-nézés,ítélőszékhez önidézés,jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól,ha ilyen éjszakán elalszol!Az ébrenlét a bátorság itt:lehurrogni lelked, ha…
Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.Ha az életedet veszed újra fontolóraÉs a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg…
Ki dallá lesz, az már örökreaz igazsággal csendül össze,bármily hamisan intonálnákazok is, akik kitalálták.Ki dallá lesz, az nem csak dallam-íveket jelent, öt vonalbanrögzített halk melódiákat,melyek szelíden szerteszállnak,hanem jelenti a reménységtörvényerőre…
Anyám mikor templomba hívsz vasárnaps én nem megyek s arcodra csöpp ború száll:csak annyit érts, hogy nem megyek veled - most.S ne értsd meg azt, hogy nem megyek veled - már.És ments magadban: "Fáradt tán szegényke.Sokat lumpolt az éjjel. Fiatal.Vagy sok a munka, tanulnia kell…
Most melletted vagyokEláll a szavam,Mintha templombanÉrezném magam.Keresztet nem vetekMégis aratok,Ezért egy kicsitmég maradok.A konyhábanÉdesen zokogva,HalálosanEgymásért mozogvaKitört belőlünkAz ősi hajlam,Az eszünkre káros,a testünkre balzsamAz érzés visszatért,Vele én…
Csak ama rettegőn-riadttekintettől kímélj meg engem,mely minden tiltott nász utánfelkönyörög ijedt szemedben,mikor ketté-józanodunkszemedben kérdő a kerekség,azt kérdezi: így, így sem únsz?Azt kérdezi: most is szeretsz még?E pillantás csak cikkanó,de épp elég, hogy…
Az apró hallgatások csönddé hatalmasultak,csak te lehetsz a vétkes, ha majd talán megúnlak,hol már az a hiú láz, mi színes-lenni sarkallt?Elmaradtak a csokrok, a sarki málnafagylalt,nem várod el te sem már, mit úgyis elfelejtek:a semmiség csodáit, a kéretlen figyelmet.Szeretlek.…
Maradt még bennem valami,ami szerethető?Vagy lelkemnek jobbik felétmegette az idő,és mára már csak az maradt,mi kőkemény, rideg,amit az idő sem bolondrágatlan enni meg?Ha így van, nem büntethetemmagammal azt, akitűrhetőbb változatomatsem könnyen bírta ki,egén felhő miért…
A mesebeli madaratelfogjuk olykor, hogy utánaúgy dönthessünk: legyen szabad.S szorosan az ablakhoz állvaeresztjük el a messzi égfelé, mely húzza ismerősen -s akkor a madár színe kék.Csak akkor. Mindig eltűnőben.Nincs más, csak ez a pillanat,mely tollait kékkel befújja,hiszen…
Csak épp megálltam. Beérsz. Természetes. Örök vagy.Az esztelen futással az ember néha fölhagys megáll egy pillanatra szétnézni: jössz-e még?Bírod-e még a tempót? S nyugodtan áll odébb,meggyőződvén, hogy jössz még utána, mint az árnyék,odavet egy megállást s elégülten…
Én várom azt az éjszakát,mikor álmából felriadvaa lelkiismeret magátsietős hévvel összekapjaés elszalad a házakig,ajtón és ablakon bezörget -meghallja aki bent lakik,s lerúgja magáról a csöndet.Födetlenül, a csönd pehely-paplanával már nem takarvadidergőn és kapkodva lelaz…
Ha egynek már nem kell az ember,úgy érzi, a kutyának sem kell,hideglelősen bújik ágyba,taszítja ébrenléte, álma,lepedőn-hánykódása minthaveríték-hiányjelet írna,mint árva szívre keserűség:mellére ül az egyedüllét,szorongást és nem vágyat érez,ha hozzáér egy nő…
Itt már a szavak mitsem érnek,csak nézni kell és nem beszélni,se kérdeni, se válaszolni,csak nézni kell, csak nézni, nézni.Lesni, amit szép arcod izmánparancsolnak csöpp rándulások,s ha keskeny űr szakad közébünk:felmérni az arasznyi távot.Szemekkel mindent…
Mi - egynéhány divatjamúlt csodabogár - hiszünk is abban,ami viseltessé fakults szakadozó szavak alatt van,és tesszük, amivel barátmellét döngetve sose tüntet:sok kifényesült jelszavátlehúzzuk meztelen hitünknek,s habár nem a ruha tesziaz eszmét sem, mi tiszta kelmétadunk…
Nincs mit mondanom,nincs mit mondanod,ami régen megszakadt, aztnem folytathatod,szemed jégvirág borítja, már beléd nem láthatok.Nincs mit mondanod, nincs mit mondanom, párosan viselt magánynak dupla súlya nyom, szíved hangtalan parancsát többé meg nem hallhatom.Én már többé nem…
Áldott legyen az asszonyok között,ki asszonynév nélkül is bátran asszony.Áldott legyen az asszonyok között,aki eloldja béklyód, hogy marasszon.Áldott legyen az asszonyok között,kit otthonossá tett a hontalanság.Áldott legyen az asszonyok között,kinek lefokozás emeli…