Nevedet még alig gagyogtam, S mégis már jól ismertelek. Nap fényiben, sötét sarokban Borongó árnyad reszketett. Te vettél át, midőn születtem, Kis bölcsőmet te ringatád. Bús dajkadal gyanánt fülemben Zsong most is: nincs apád, anyád!Azóta részvétlen világban, Magány!…
Piros pünkösd öltözik sugárba, Mosolyogva száll le a világra. Nyomában kél édes rózsa-illat, Fényözön hull, a szivek megnyilnak.Hogy először tünt fel a világnak: Tüzes nyelvek alakjába' támadt. Megoldotta apostolok nyelvét, Hirdeté a győzedelmes eszmét. Piros pünkösd,…
Akit szerettünk,nem feledjük,Bármit beszéljen ajakunk.Megrezzenünk, ha szóba hozzák,Őt áldjuk, hogyha meghalunk.Hiába ámítjuk magunkat:Csak játék volt, múló szeszély!Hiába mondjuk: Minden ábrándBáját veszíti, véget ér.Egy édes szempár, egy tekintetMegbabonáz…
(Munkácsy képe)Állok merengve, hosszú áhítattalEz Ő! Ilyen volt! Így képzeltem én,Álmomban éjjel, elmélkedve nappalKerestem arcát, végre föllelém.Mit a halandó, gyönge ismerettelTöprengve könyvekből meg nem tanul,Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,Lángelméd őrzi…
Számlálgatom, találgatom,Hogy hány hetem vagy hány napomVan hátra még…Irgalmas ég,Esdek, ne légy fukar nagyon.Ó, hányszor hívtam a halált,Mihelyt a kedvem búsra vált.De most hogy ittÓlálkodik,Nem érzek mást, mint borzadályt.Meghaljak?… Ó, ne még, ne még,Agyam…
Kinek porszem, minékünk egy világ,S egy rebbenés határa az idõnek:Ki, ami emberagyban miriád,Nem olvasod, mert semmiség elõtted:Ki buborék gyanánt elfújhatod,Mit összehordtak népek, századok:Minden fûszálban érzelek; de elmém,Nem bír felfogni, megnevezni nyelvén.Kit megtagad a…
Urunk, atyánk, az ég lakója;A csillagoknak alkotója,Ki fenntartod mindenütt a rendet;Dicsõség a te nagy nevednek!Az igazak, jók, akik élnek,Mindenha csak benned remélnek.Te vagy az õ buzgó imájok:Ó, jöjjön el a te országod!Erõs vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy:Belátásod mindent…
Aranykötésû imakönyvetHagyott rám örökül anyám,Kis Jézus ingben, glóriábanVan a könyv elsõ oldalán.Sok év elõtt egyik sarokbaBeírta jó anyám nevét,Lehajtom a betûkre fõmet,Hogy fölidézzem szellemét.Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszerFehér ruhában láttam õt.Tavasz volt…
Hány magas eszme, mennyi ábrándKél s száll szívembe' szerteszét!De egynek sem tud adni hangot,Oly árva sokszor a beszéd.Ügyetlenül vergõdik itt lennA messze szálló gondolat.Visszhang a vers; érzelmeinknekMajd mindig csonka hangot ad.A múltból, mint távol harangszótÁthallom a…
Se lombsátrad se madarad: Vándor ember lépte alatt Zörögnek a levelek. Varju károg száraz ágon, Hervadás ül a világon: Jönni érzem a telet. Hova lett, mondd, csábos árnyad? Pillangóid hova szálltak? Hol van díszed, illatod? Elhervadtak a virágok, És ahol most fázva…
Ha meghalok, ragyogjonA nap sírom felett,És panaszos szívembőlVirágok nőjenek.Ők fűzzék koszorúbaSzivem történetét.Szálljon fel illatukbólÉdes virág-beszéd.Örömem, ez kevés volt,Legyen kis ibolya,S nárcisz a vágy, melyet nemÉrhettem el soha.Árvácska azt jelentse:Bús volt…