Kincses ládáimat zuhanó pöröllyel szétzúzom Váraim tornyát dörgő ágyúval szétlövetem A romokra ülök gondolkodni az életemről: Milyen furcsa volt! Két nagy lila szem volt, melyre ráeresztem pilláimat. Méh volt: méze volt, fulánkja volt. Rózsa volt: illata volt, tövise volt.…
Sötét folyó, honnan fakadsz? Sötét folyó, meddig szaladsz? Sötét folyó, hová szakadsz? Sötét falú, vízparti kép. Senki se szól, semmi se lép, alvó falú, alszik a nép. Sötét falú, felejts, aludj, te csak aludj! Virraszt a víz, aludj, aludj. Ó, életem, honnan fakadsz? Ó,…
Valami arcot, szentséget viszek elrejtve mélyen. Havas nagy úton bandukolok szembe a lemenő nappal. Ezt a szentséget nem ismeri senki kívülem: Elítélt próféták máglya-lángja perzselte a szívembe hajdan. Talán az otromba erdők mögött találok egy kicsi kunyhót, ahol a fehér…
Éles, áttetsző hűvös, de nem borzongató. Száraz levél koppan a kerítésen. A roggyanó léptekkel ballagó vén postás kövér táskája is csupa ilyennel van tele. Az életre jön a halál, az életre jön a halál - hajtogatják a remegő kis kukac-szájak, s valahonnan a kert végéről…
Csodálatosan békés délután. Benne van teljes életünk. Ülünk egymással szemben, beszélgetünk. Egyszerű és jó vagyok, mint világ fölött lebegő madár. Te átlátszó vagy, tiszta, mint a levegő, mint üvegkorsónk friss vize, melyen átcsillan a nap. Én szomjas vagyok s te nem…
A sárga lomb megreszket, levél hull, jön a dér. - Ó, minden, ami kedves, elmúlik, sírba tér. Az erdőbe a napnak ernyedt sugara vesz. Tán a búcsúzó nyárnak utolsó csókja ez... Sírni, zokogni tudnék, érzem - valami tép. Most, hogy bucsút kell vennünk, felújul ez a kép: el kell…
Krisztusom, én leveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait,színeit, sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa. Én sok éjszaka…
Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét... De jaj, sötét van, Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering…
Van, aki elmegy, van, aki itt marad. A haladó nevet, a haladó feled, ha nincs is kézbe kéz. Az ittmaradó ír, és néha-néha sír, és néha messze néz... A mese vége mégis örök-szomorú, szent-egy: van, aki itt marad,van, aki elmegy...
Dsida Jenő / A kovakőAcél, kovakő az én furcsa lelkem, melyeket folyvást összecsapkodok, s a szűzi szikrák szertecsiholódnak és néha-néha lángja is lobog. Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok, semmi egyebet nem kell tennetek! Ti örömötökre csiholom a lángot fény-boldogság és…
Jó volna ilyen édes-álmoson ráfeküdni egy habszínű felhőre, amíg az égen lopva átoson. Leejtett kézzel, becsukott szemekkel aludni rajta, lengve ringatózni acélkék este, biborfényű reggel. Felejtve lenne minden lomha kin, álmot súgna illatosan ágyam: vattás-pihés hab, lengő…
A tegnap is elment, a holnap is elmegy, az öröm is elment, a bánat is elmegy - Udvarunkon a cseresznyefa minden tavasszal kivirágzik. Csókot is adtam, erőt is adtam. Sokért cserébe keveset kaptam. Egy gazdátlan burnusz üget a forró Szaharán. Agyvelőt tépnek, ideget falnak örökös…
A száj fehéren ejti majd a szót: eredj! S te, lelkem, borzadón leheled vissza: félek! A test aléltan, nyögve enged útra, lélek, mint anya gyermekét, ki idegenbe megy. Fiam, mily házak, mily terek s mily uccaszélek várnak reád? Mély lesz a völgy s magas a hegy? Fiam, nehogy rossz…
Úgy hagytad el az ifjúságot, mint aki hörgő hófuvásu, téli estén párás szobát hagy el s hogy még marasztják, titkon azt reméli - De mind hallgatnak, senki sem szól, szél fú be az ajtóközön s ő lassan indul, keze a kilincsen és visszanéz és elköszön. Úgy hagyott el az…
Hallgasd meg mit suttog az élet,élni hív újra meg újra téged.Ne nézz vissza a sáros útra,legyen előtted minden tiszta.Emeld fel fejed, lásd meg a szépetszemed kékjében égjen a fényed..Lásd meg végre, hogy szeretnekmég akkor is, ha nevetnek,hisz mosolyt te csalsz arcukra,ismerj…
Körül a tenger végtelen,csobog, susog a hallgatag hab.Jaj-szavak búgnak itt is, ott is,de tompa mind és fátyolosés egyre halkabb, egyre halkabb.A templomtornyok imbolyognak,tejszínű, ködös, sűrü páraszáll be a házak ablakáns álmosan készül el a városa reménytelen…
Szeretnék: kimenni messze a víz partjára s a lemenő Nappal szembenézve nekidőlni egy fának. Hetenként többször. A fejemet is hátravetve hallgatni a halk szúnyogdongást meg a zsongó, csobogó vizet mikor beszél a csenddel. Úgy maradni míg feljönnek a csillagok és simogató ezüst…
Miképen boltíves, pókhálós vén terem zugában álmodó középkori barát, ki lemosdotta rég a földi vágy sarát s már félig fent lebeg a tiszta étheren, - ül roppant asztalánál, mely könyvekkel teli s a nagybetük közébe kis képecskéket ékel, Madonnát fest örökké arannyal s…
Tavasz borít virágba? Rág a fagy?Fakóra perzsel július heve,vagy benned zsong az ősz gyümölcsleve?Te élsz, s az élő fának ága vagy.Madár ha száll rád, bármi a neveés földre hajtó súlya bármi nagy,meg nem zavar, nyugodtan várni hagy:úgyis elröppen, tudod eleve.Te légy derűs…
Élek, mint szigeten.Mindennap térdre kellhullanom. Kivüledsemmi sem érdekel.Kihülhet már a nap,lehullhat már a hold,e zengő túlvilágmagába szív, felold.Édes illatai,különös fényeivannak. És szigorúboldog törvényei.Mit máshol ketyegőkis óra méreget,itt melled dobajaméri az…
Eget kémlelek néma fellegrésenés szúnyoghadként körül zümmőlyögravasz talányom: célom, születésem.Varázsigémet balgán kisúgoma hazug arcú, kémlö alkonyatnak -Jaj, ha most ledől széna-trónusom.A hűvös este furcsa, enyhe-kéks felötlik a Császár Szent-Ilonája -(Rémet…
Álmos vonatok dohognak a ködben,gomolygó nagy mezőkön.Régi pogány templomok ajtajábanillatosan csap fel a tömjén.Pán isten nyomábanborzongva, tülekedve fáziknagy meztelen sereg.S az országúti Krisztus sír a kereszten.A szökőkút csobog a kertben,elmélkedik a lucfenyő, -holt…
Ezernyi álmos kisFészkén lel altató tanyát,Elrejti lombok lenge sátra;Jó éjszakát!Sóhajt a forrás, néha csobban,A sötét erdő bólogat -Virág, fű: szendereg nyugodtan,Szép álmokat!Egy hattyú ring a tó vizében,Nádas-homályba andalog;Ringassanak álomba szépenKis…
Tavaly delejes, dúsnövésű hajamban sercegett a fésű… Én nem tudom, hogy mi a titka, hajam ma gyöngeszálú, ritka, megtört, puha, mint ócska kelme szálakra szétnyűtt, satnya selyme s oly könnyen enged, símul, hajlik, oly szépen helyére hanyatlik, mint enyhe elmúlásra…
Lássátok, fáradt vagyok márs nem bírok szavaitok labirintjántévelyegni. Szeretem a nyugodt,nyílegyenes, biztos utakat.Legyetek őszinték, ne zúdítsatokrám cifraszép szavakat,mert el tudom viselni a meztelenigét és ti is el kell, hogy viseljétek.Amikor beszélek, ne nézzeteka hátam…