.
"Elképzelem, hogy egy napon felelni kell. A szigorú bíró ezt mondja
majd: "Ne hazudj. Nem igaz, hogy minden csak keserűség volt, csalódás,
reménytelenség. Voltál boldog is. Ha nem is többször, egy pillanatra.
Nevezd meg ezt a pillanatot."
Mit felelek majd? Lehajtom fejem, fülem vakarom. Nagy zavarban
pillantok magam elé. Ezt felelem: "Igen, voltam boldog is. Egészen
biztosan voltam boldog is. Még emlékszem is a boldogságra, itt van
szájamban az íze, orromban az illata, idegeimben a feszültsége. Mikor
is volt? A gyermekkorban?... Nem, a gyermekkor nem volt jó, sokat
bántottak. Az ifjúkor, a férfikor?... A komor emlékek erősebbek, mindent
eltakarnak. Mégis, mikor voltam hát boldog?... Most már tudom: a
pillanatban, mely oly közömbös volt, hogy nem is emlékezem reá."