Hogy hajdan, hajdan, hajdan locsogó patakzajban hűvös hullámmosásban lágy gyerektalpon jártam – hogy onnan elszakadtam? tudd, mindig ottmaradtam, kavicsos görgetegben, nyári patakmederben, kiálló kő simáján ott ülök sírva, árván, honvágy-gyötörte gyermek kit idegenbe…
Elmálló idegen hegyekégre rajzolva rémlenek,északkeletről délnyugatraferde óriás völgyek hosszasötét csúcsok közt kanyarog,szelek szalagokra szakadvabelobognak a katlanokba,száz méter magas bükkök, tölgyekóriás markokban hörögnek,tisztásokon idegen ünnep,idegen bőrdobok…