Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer tégedAjkára võn, többé nem dobhat el!Szentség gyanánt hogy befogadja éked,Õrzõ oltárrá válik a kebel.Pajzán, derüs vagy, mint nõink szeme,S erõs, szilárd, mint hõsök jelleme!Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,S dörögni úgy tudsz,…
Az ember – irtó gőg sírokra hág,Babérjáról gőzölgő vér csepeg,A rang pompája sok száz éhezőKeserves ínségét csúfolja meg.Óh! Mennyivel dicsőbb az, a kinekSzemében fényes irgalom ragyog,Ki érdemét jó tettekben leliS csak annyit mond ha szól. Polgár vagyok!Hordozd e…
Királyok, királyok, tündöklő királyok,A kiket a világ trónusain látok,Nem vagytok másoknál se jobbak, se szebbek,Csak hatalmasabbak s tán szívtelenebbek.Botos, ebes pásztor kel a birka nyájnakDe nem kell a szabad, a művelt polgárnak,Annak a becsület egyedüli féke,Nem…
Jaj a hazának, mely rab ifjuságotSzűl és nevel!... Hitványabb, mint a föld,Mely több virágot nem tud már teremni,S kóró csupán, amit torz méhe költ!Hozzád esengek, Róma ifjusága,Nekem becsesb, mint a virradti fény:Ha még virág vagy, nyíljál szabadon, deNe légy bokréta Cézár…
Boldogságommal nem dicsekszem,Bár ajkamon csaknem kitör.Ó hányan vannak a világon,Kiket nehéz bánat gyötör...Szegények, ennyi boldogságot látva,Önsorsukat fájóbban érzenék.Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást,Hogy társamul téged adott az ég!A sors irígy a…
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,Már haldokolsz s leejted szirmodat.Halálodat siettetem - bocsáss meg!Mert csókjaimmal hervasztottalak!De bár hervadt, nem doblak el magamtól,Nem hagylak durván eltaposni, nem!Jer, halj meg ott, ahol szerelmét őrzöm,Oltárra teszlek -: halj meg…
A temető zugában Vetettek neki ágyat, A többiektől távol... Talán hogy nyomorából Ne vessen rájuk árnyat! Ah, nem siratta senki, És gondját sem viselték! Mikor ledőlt a porba: Elhűlve, haldokolva Az ország útján lelték. Nem mondta meg nevét sem, Csak ment a semmiségbe.…
Öreg bölcs, mondd csak: Míg mi a halottat, A szenvedőket telehintjük könnyel: Az Isten, aki mindnyájunknak atyja, Mért nézi mindezt jéghideg közönnyel? - Nem tudom! Talán azért, mert tudja jól az Isten, Hogy nincs halál, s örökké tart az élet? Hogy más alakban támadunk…
Különös zarándok állott meg előttem, Az esti homályban, az alkonyi ködben. Hosszú haja kuszán omlott a szemébe, Kínos barázdákkal volt fölszántva képe És egész alakján valami nagy bánat Árnyéka borongott, mely szivemre támadt S a részvét forrását megnyitotta bennem. Oda…
És lassan, lassan mind megyünk, Ha ütni kezd az óra. Mind elmegyünk a föld alá, Közös találkozóra. Világok sorsát, hódító, Ajkad hiába dörgi: Egy mozdulattal a halál Szemét gyanánt söpör ki! Hiába néztél gőgösen A mindenség szemébe: Dacos szemed` szétrágja majd A…
Fessétek bár sötétre a jövőt, Mondjátok, hogy már torkunkon a kés, Beszéljetek közelgő, hosszu gyászról, Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról: Engem nem ejt meg gyáva csüggedés! Szentűl hiszem, akármit mondjatok, Hogy a magyar nem vész el s élni fog! Többet ki küzdött…