Hozzám tartozol: tengerhez az ég, apjához szökni nem tudó gyerek, futóhoz cél, pihenő, menedék, orvoshoz nagybeteg.Ha kell, légy az, ki – mert így emberi – megőrzi mind a bajt, a keserüt, s minden viharban legyek én, aki felhők mögül kisüt… 

Ó, milyen vak homályba futnak kik nélküled indúlnak utnak. A kezemet nézem: leszárad: szivem sívó homokkal árad. Valamikor kézen vezettél: szökni akartam, nem engedtél, csend volt szivemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. Én Istenem, hívj vissza engem!…

Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy. Elküldelek s követlek: újra elhagy kalóz kedvem s hiányod visszaszív. Ugy élsz bennem, mint kezemen a néma vonások, gyors madárban röpte célja, kút mélyén tiszta víz. Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek, vágyad tündér…

Most néma a Kiserdő, de hallgatása zúg. Bár ritkul a barnuló ernyő, még sátor a régi út. Kék, könnyű egek suhannak méz fényben a lomb felett. Lángot vet az elzuhant nap. Ó! zöld-arany szédület! Csendben, magánosan jön a fényes-tollu madár: csak megpihen itt az erdőn, s…

Szeresd A napok hosszabbodnak, az évek rövidülnek, most már minden nap jobb nap, örülni kell, ha derűlhet még év, nap, tiszta munka jó örömével áldott. Szeresd, becsüld e megúnva is únhatatlan világot! Könnyebben hordanád Arcok, valami messze mult megújulásai:…