Majd egyszer megírom, ami ma fáj,most még görcsbe rándul tőle a toll.Elmesélhetem, ha nagyon muszáj,de jobb, ha ma láthatatlant játszol,és úgy hallgatod konok csendemet,csak így váll a vállhoz, észrevétlen.Mikor a sok apró rossz eltemet,magamat se könnyű elviselnem.Te csak légy…
Szépen kellene majd megöregedni, csak úgy magunkhoz ölelni az időt, ne vegye észre rajtunk kívül senki, hogy ott állunk már az örök tél előtt. Mert olykor méltatlanná lesz az élet - törődik a test és bomlik az elme -, ha minden nap a káoszban ér véget, már nem elég az égiek…
elmondanám, amit érzek elmondanám, mert nem látsz a szívembe elmondanám, ha elhinnéd de csak ülsz a semmibe meredve talán ha bordáim közül kiemelném, s két kezedbe tenném lüktető életem észrevennéd, mennyi benne a magam emésztő félelem hétköznapokba fúlt érzéseink közt…
Valahogy mindig félúton vagyok. Remélve, nem vagyok útban senkinek. S míg „valahonnan” „bárhova” jutok, valami jót mindig magammal viszek. Valahogy mindig félúton vagyok. Úton a múltból talán a most felé. S ha elhiszem, szép jelenem élem, hegyek zúdulnak a…
Valahogy mindig félúton vagyok. Remélve, nem vagyok útban senkinek. S míg „valahonnan” „bárhova” jutok, valami jót mindig magammal viszek. Valahogy mindig félúton vagyok. Úton a múltból talán a most felé. S ha elhiszem, szép jelenem élem, hegyek zúdulnak a…