Ősz lép a tájra már megint, A múló idő arcomba legyint. Hulló falevelek, sárguló erdő Súlyos terhével szürke felhő Lassan baktat az ég peremén, Majd könnyezve terül fölém. Sírni kezd, de zokogásra vált Könnyei között galamb szállt Egyedül, bús magány a társa, Nyárban…

Megjött az Ősz, s ecsetét elővette, Tarka színeket festett a falevelekre. Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket. Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba, S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása. Kéklő égen bárányfelhők…