Futtam, mint a szarvasok, lágy bánat a szememben. Famardosó farkasok űznek vala szivemben. Agancsom rég elhagyám, törötten ing az ágon. Szarvas voltam hajdanán, farkas leszek, azt bánom. Farkas leszek, takaros. Varázs-üttön megállok, ordas társam mind habos; mosolyogni próbálok. S…

Nagy bánatomnak égő csipkebokrán, ó én Uram, hogy megjelentél nékem, tán már nem is bús fájdalmam lobog, te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen. Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán, erény rongyán, bátorság mente bőrén, mégis mindent levetkezem, Uram, s elődbe küldöm…

Tar ágak bogak rácsai között kaparásznak az őszi ködök, s vaskorláton hunyorog a dér. Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás…

Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg- megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem…

Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. Mikor a válla picikét rándult, egy kis fiúcska utána bámult. Lebegve lépett - már gyúlt a villany s kedvükre nézték, csodálták vígan. És ránevettek,…

Lassan, tünődve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan…

1 Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok, nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán. Rám csapott, amiből eszméletem, nyelvem származik s táplálkozni fog, a közösség, amely e részeg ölbecsaló…

Amit szívedbe rejtesz,szemednek tárd ki azt;amit szemeddel sejtesz,szíveddel várd ki azt.A szerelembe -- mondják --belehal, aki él.De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.S aki él, mind-mind gyermekés anyaölbe vágy.Ölnek, ha nem ölelnek --a harctér nászi ágy.Légy, mint a…

 Szállj költemény, szólj költeménymindenkihez külön-külön,hogy élünk ám és van remény, -van idő, csipjük csak fülön.Nyugtasd a gazdagok riadtkis lelkét - lesz majd kegyelem. Forrást kutat, nem vért itata szabadság s a szerelem.Szólitsd mint méla borjuszája szorgalmas…

.Engem nem hívnak Párisok, Velencék, Hol mint szökőkút, gyöngyöz életár, Reám Hazám tarolt mezője vár - Ó, csak tarolt ne volna! én is mennék! .Talán, talán úgy én is ott lehetnék. De itt aszott a tépdesett határ S hiába hullatom könyűm le, már Nem sercen fű és nem…

Mikor születtem, a kezemben kés volt - azt mondják, ez költemény.Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:embernek születtem én.Kiben zokogva bolyong heves hűség,azt mondják, hogy az szeret.Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!Csupán játszom én veled.Én nem emlékezem és…

Ha megszeretlek,kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,de gondold jól meg.Szalmazsákomra fektetlek,porral sóhajt a zizegő szalma.A kancsóba friss vizet hozok be néked,cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,itt nem zavar bennünket senki,görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.Nagy csönd…

Dolgaim elől rejtegetlek,Istenem, én nagyon szeretlek.Ha rikkancs volna mesterséged,segítenék kiabálni néked.Hogyha meg szántóvető lennél,segítenék akkor is mindennél.A lovaidat is szeretnémés szépen, okosan vezetném.Vagy inkább ekeszarvat fogvaszántanék én is nyomodba,a szikre…

1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás,…

Lesznek, akik majd kinevetnek. Ti ne hallgassatok azokra.Olyanok ők, mint a cserepes Urasági kastély gyermekei: Nevetik a durvaorrú parasztot, Mikor trágyás szekerén elindul,Hogy kenyérré kovászolja a földet. És lesznek, akik elszörnyülködvén Ilyesféléket beszélnek egymásnak:…

Remegni kell a vérsötét, gyökerező Bánat köntösét s tisztelni kell, ki hordja Ember és ebfoggal nem tépi szét.Csalán s tövisből jólszövött és nem libeg a test fölött, tapad, szorul, ölel, fujt és mar, az emberrel szint' összenőtt.És néha egyszerű, poros és néha meg…

Száll az ének a mezőnek, esti szellő hollószárnyán, valami kis kopott ember énekelget búsan, árván bolondságról, szerelemről, kora őszről, illó nyárról s körülötte elterülő néma magyar pusztaságról.Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre, nem is tudja,…

1Minek magunkat lassan ölni? Nem jobb egyszerre megdögölni? Mint rokkant lábbal tántorogva, vizes, vak szemmel csillagokba, rossz, messzi csillagokba nézni s régi dicsőséget idézni, idézni mind, mi ősi, ódon, hogyha hátha mégiscsak megszánna az Úristen valami módon.Minek magunkat…

Egyszerű volt és természetes, hogy megtanuljon szebben énekelni, városokat tett a nyelve alá, okosabb volt a dologkerülőnél, karom helyett jóság nőtt a lábán s ha csak egyet lendült is a szárnya, megrengette a levegő-vizeket, ismeretlen dolgok bukkantak elé és harmatos-zöld…

Nem, nem igaz, nem, nem igaz, hogy Ádám volt az első gaz. 'sz azért nő alma, hogy szakasszon almát a férfi és az asszony. A földön annyi a jó dolog, hát miért ne lennénk boldogok? Az ember olyan szelíd alak! Ha nem piszkálják, nem harap.Nem, nem igaz, nem, nem igaz, hogy nincs…

Karóval jöttél, nem virággal,feleseltél a másvilággal,aranyat igértél nagy zsákkalanyádnak és most itt csücsülsz,mint fák tövén a bolondgomba(igy van rád, akinek van, gondja),be vagy zárva a Hét Toronybaés már sohasem menekülsz.Tejfoggal kõbe mért haraptál?Mért siettél,…

Szép este van. Szép csöndesen aludj.Szomszédjaim is lefeküsznek márAz uccakövezők is elballagtak.Messze-tisztán csengett a kő.Meg a kalapácsMeg az uccaS most csönd van.Régen volt amikor láttalak.Dolgos két karod is oly hűsMint ez a nagy csöndű folyó.Nem is csobog csak lassan…

Fegyverben réved fönn a téli ég,kemény a menny és vándor a vidék,halkul a hó, megáll az elmenő,lehelete a lobbant keszkenő.Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyonhelyezkedik a csontozott úton;kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,zúzódik, zizzen, izzad és buzog.De fönn a hegyen…

Tanultátok-e a számokat? Bizony számok az emberek is, Mintha sok 1-es volna az irkában. Hanem ezek maguk számolódnak És csudálkozik módfelett az irka, Hogy mindegyik csak magára gondol, Különb akar lenni a többinél S oktalanul külön hatványozódik, Pedig csinálhatja a…

Majd megöregszel és bánni fogod,hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.A lelkiismeret majd bekopogs nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.Lesz vén ebed s az melléd települ.Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,mert éjjel félni fogsz majd egyedül.Árnyak ütnek a rezgő…