"Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem,igen, becsesebb, mint a jóság.Van egyfajta tapintat, ami az emberiteljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan,színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint…

Ne bántsd megegyezéseiket. Erre épült fel az emberi világ. Tűrd ésviseld el, hogy megegyeztek bizonyos téveszmékben, ködös vágyképekben,kínos és szomorú rendtartásokban. Valószínűleg nem lehet másképpen. Nebántsd hitüket, hamis elképzeléseiket, tunya és…

Még nem alkony, csak délutánMég visszanéz egy arc után...tovább >>Aztán megáll, gondolkozikSzigorúbbra gombolkozikSzól: ez a barna és ez pirosKíváncsi és tárgyilagosA földre néz, már ismeri -Az égre néz, nincs semmi ottA föld, a föld volt a titokVan papucsa,…

Mint múlnak el a megtörtént tájakÉs elmúlok én, ki megtörténtem.Minden mozdulat új tájat ölelÉs új, idegen vagyok én: az ölelő.Viasz figurák: én, én. Tegnapról és előbbről.Lágyanyag testek az emléklámpákkal:hatosos tükörpalota sorakoztat engem mögöttem:mi furcsa…

A csillagokEzen a nyáron először láttam közelről a csillagokat.Éjjel a kert fölött, hirtelen felragyogtak, mind a többezer millió,milliárd és billió, az összes tejutek és ködfoltok, s a meghittek ésnépiesek is, a Fiastyúk, a medve, s a Göncöl szekere. A sarkcsillagökölnyi…

Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye. S erősebb volt, mint a szenvedély, mely a férfiakat és nőket reménytelen indulattal egymás felé hajtja. A barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot…

“Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz…

 “Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és…

Legtöbbször nem emlékezünk annak arcára, akit szerettünk. Csak részletek maradnak meg emlékbe: mosolya, hangja, szemvillanása.  

Az utak, melyeken jártál vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltál vele, s a zúgó vizet nézted a mélyben vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztél, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a…

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül,…

Ajánlás Megköszönöm magamban e napot azzal, hogy élek. És most csend lett. Hűs hajadon árnyát húzza az alkony, emlékeinket lassan összehajtom, mint pásztor nyáját. Köszönöm a földet, a létet, téged, s hogy vagyok. A hervadó világ I. Az éj megóvott benned minden…

A gyönyör fáj Kéjes a bánat Erős sodrával Örökre árad Ha elhord messze Visszahoz egyszer Mély folyóteste Úgyse ereszt el Partok dalolnak A fák jó zöldek Ne bántsd a csöndet Ki gondja a holnap? Karikakörbe Útját e görbe Pályán tán járja a föld, talán nem A célt ne…

Ki nézi meg a mi szívünket? Valami bennünk itt megállott, az óra jár még a zsebünkben, nem ingott meg a mi hitünk, nem, de megállt valami, nem tudjuk, valahol, a múltat hallani, a jelen zakatol, az évek járnak a ködben, hány? 10, 20, 40, 50? Mi nem tudjuk, egy óra volt csak,…

Valahogy...minden messze lett. Hallom néha a hegyeket, úgy hívnak, oly primitíven - fehér szívére húz a Tátra, felétek tél lesz nemsokára, nem bírom így. Nem bírom így! Hiába! Rajzotok föltükrözi szívem ti megrabolt, volt, régi kincsek, úgysincs, ki sorsotok sirassa - a nagy…

Tanú vagyok rá, láttam, itt vagyok, A két szemem tanú rá és a lelkem. Szemen köphetsz ember, mert hallgatok, Hisz láttam, gyáva voltam és füleltem. Lapultam és azt mondtam:" á, ugyan..." - "A dolgok rendje" és " lesz jobban is". S a könnyről, ami…

Az est, a rest festő korommal átfesti mind amit nappal megrajzolt renyhe gonddal. A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt, csak ennyi volt: jártunk a nád közt és a szél dalolt. Sok ablakon benéztem érted én, nyisd a szemed, mert vak szemem nem érte még a fény. Sok éjszakába…

Akarok még hinni az életembens a mások életében - akarom,hogy izmos és erős legyen karoms földaloljak egy lobogó "igen"-ben.Mert megbocsátottam mindenkineks szeretném, hogy nekem ismegbocsásson, ki tettenérta pózon és csalásonés ne vádoljon többé senki meg.A múltat én…

A hold magasan járkálés véresen lebámulolyan, mint torzó bálványés szegény szemed kábulés szegény orrod lázad,füled neszez a csöndres a fák tavaszi lázbanmind kibuggyannak zöldbe.Már félkilencre jár tán,lézengenek a járdán,a kávéházban égnekfehér és tompa fények.Mily…

Milyenilyesztő egymagadban ilyenmerev fák, merevebbhegyekközött.A zöldszentjánost meg ne öldmert isten világítrád itt –ne fuss előle.Dőreostoba szóra ajkad ne nyisdszitál az égi liszta köda csönd.Öröks tökéletes vagy egymagadbans a két karodaz erőkA természetfölötti…

Olyan messziről ért el hozzám a szemed,Mint távoli csillagok fénye, melyekTalán le is hulltak már az égről, mire szememSugarukat felfogta.Mire a fényévek elhozták hozzám szemed sugarát,Már nem is én vagyok, akit látszS én úgy gondolok reád és nézlek életem peremén,Mint…

Te nem vagy itt,sötét a város.Összegyűjtöm a pálmák árnyait, alattok jártál.Valami dallamot dúdolok egyre, derűsen leng az ágak között a dal.Szeretsz megint - kinek mondjam el ezt a mámort?Bölcsnek vagy menyegzősnek?A boldogság visszhangját kedvelik.Mindig tudommikor gondolsz te…

Amit egy titkos kéz irat:lágy arcod fonódott redőjebonyolult, fakult kézirat,nézem, betűzgetem belőle:mit írtak az évek, az élet?Ez én vagyok, az én sorsom,e mély sor a homlokodon:bocsáss meg,nem így akartam, ennyi lett,ki sorsa ez, enyém, tied?nem tudom.Szobákban éjjel,…

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az…