Bátran viseld magányodat, én számon tartlak téged, ne hagyd a sorsod csillagokra, benned érjen a végzet. Vállad két éber sarka közt ha sisteregve átcsap, tudom, több vagy mindannyiunknál, benned vakít a bánat. Légy hát, akár az állatok, oly nyersen szép és tiszta, bátran…
A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a kavicsok közt egyre, mely mindöröktől fogva az övé, és soha senki másé nem is lenne. Az elveszíthetetlent markolássza! Egész szíve a tenyerében lüktet, oly egyetlen egy kezében a kő, és vele ő is olyan egyedül lett. Nem szabadul…
És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,maradék szemérmem némasága ez,úgyse hallanád meg, hangot ha adok,sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.Tűrök és törődöm engedékenyen:mint Izsák az atyját, én se kérdezem,mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,szófogadó szolga, ami hátra…
Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő egyenesen és egyértelműen.Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk, pedig napra kellene teregetnünk mindazt, mi rejteni való.Milyen megkésve értjük meg, hogy a…
Jártatok már a világ partján? Miként a tengernek van partja, úgy van a világnak határa: tenger égbolt zúdul a partra. Innét indulnak a szelek, innét a kelő reggelek, és ide tér meg éjszakára a fűzfa árnya, nyírfa árnya.Olyan az ég itt, mint a tenger. Hol tiszta kék és…
Csak azt feledném, azt a franciát, kithajnalfele a szállásunk előtta hátsó udvar sűrüjében láttamlopódzani, hogy szinte földbe nőtt.Körülkutatva éppen visszanézett,s hogy végre biztos rejteket talált:övé lehet a zsákmánya egészen!Akármi lesz is, nem mozdul odább.S már…
Én tiltott csillagon születtem,a partra űzve ballagok,az égi semmi habja elkap,játszik velem és visszadob.Nem is tudom, miért vezeklek?Itt minden szisszenő talány,ne fusson el, ki lenn a parton,e süppedt parton rámtalál.S ne félj te sem, ne fuss előlem,inkább csittítsd a…
Fogad között fakó panasz,magányosság vacog,lakatlan partokat kutatsz,üres minden tagod,lezárt vagy, mint a kárhozat,a homlokod mögöttcsak pőre sikoltás maradtvigasznak, semmi több!Nem óv a hűtlen értelem,nem fogja szűk szegély,csillagcsoportokat terela partalan szeszélyelámuló…
Kirajzolódom végleg a világból,mint csupasz falnak állitott fogoly,külön kezel, kivételes magánybana tanuk nélkül dolgozó pokol.Egy porcikám se bízná senki másra,ha únja már, magam kezére ad,s én folytatom, hol éppen abbahagyta,a két kezemmel, úgy és ugyanazt.Ki itt találna…
A teremtés bármilyen széles, ólnál is szűkösebb. Innét odáig. Kő, fa, ház. Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.És mégis olykor belép valakiés ami van, hirtelenűl kitárúl.Elég egy arc látványa, egy jelenléts a tapéták vérezni kezdenek.Elég, igen, egy kéz elég…
Ez volna hát a viszontlátás?Egy pillanatra meginog,de oly kopár marad a testem,mint lombjavesztetten a bot.Pőrén didergek köpenyemben,ruházzatok fel, reszketek.Régi csókok osztoznak rajtamés még mezítlenebb leszek.Elzuhanva az idegek köztgazdátlan mosoly fuldokol,hány éjszakán át…
Kihűl a nap az alkonyi grafitban.Tágasságával, mélységeivela néma tenger arcomba világít.Öreg vagyok. Nem hiszek semmiben.Öreg vagyok, lerombolt arcomoncsupán a víz ijesztő pusztasága.A szürkület gránitpora. Csupána pórusok brutális csipkefátyla!Hullámverés. Aztán a…
Anya, anyaebben a sivatagban,mért hagytál itt, ebben a sivatagban?Mért hagytál itt, hol minden oly kietlen,és mindent mégis oly kiváncsianszemlélgetek?Tudod, hogy hány kisértés,a semmi és üresség késdobálóhány és hány pokla leskel itt reám?Persze, a ruhák fodrát leeresztik,a…