Két világ között mindig és lélekkel a háton, visznek halálos vízig, s keresztül a halálon, amerre futnak, örvény iramlik lábaiknál, nyomukban tiszta ősfény ragyog fel, mint a kristály, társak, szügyig a térben, fejük magasba csapva, gazdájuk a szemérem, gyűlnek szelíd…