Goethe ráért. Van, aki stopperórával kezében él, mindun-
talan célok felé rohan, és a másodperceket számlálja. Má-
sok úgy élnek, mint egy fa, nagyon lassan és szívósan, s
tudják, hogy még sok, sok idejük van, évtizedek. Az én ko-
romban sok ember már tudja, hogy életének igazi ideje le-
pergett, a szerkezet lejár. Ebben a korban, negyven körül,
Goethe tudta, hogy nem érdemes sietni, van még egy fél
századra való ideje, ráér. Csodálatos öntudat ez, mely
minduntalan ketyeg bennünk, üti az éveket, figyelmeztet,
mennyi az idönk még. Goethe, Tolsztoj nyolcvan évre ter-
vezték az életet. Shakespeare már sietett: húsz év alatt
gyorsan megírt mindent, mert tudta, hogy ötvenéves ko-
rában abba kell hagyni. Van bennünk valamilyen mérték
és öntudat élettel és halállal szemben. Kapkodunk, másról
beszélünk, de közben tudjuk az igazat.