Ki zengi e nagy század erőseit S omló trónusait? ki Agamemnonát Korunknak s Aulis áldozatját S Iphigenia szemérmes arcát? Feldúlt világunk üszkeit, a Tridens S villám ostromait, a lerogyott gigászt, A megrepesztett Kalpe szirtját Pindari láng-ajak ömledezze; Ti, oh szelídebb…

Mindég csak sírsz? csak bús siralomra Nyílnak most is bágyadt szemeid? Mindég csak e gyászos sírhalomra Öntözgeted néma könnyeid? Tudom, legszebb örömid reggelét E szomorú hant alá zárád; Tudom, árva szíved kedves felét Kéri vissza epedő orcád. Oh, hárítsd el ázott…

Emeld fel bíbor képedet, Csendes Esthajnal! Enyhítsd meg a természetet Harmatillattal. Hozd alá a fáradt szemnek Kívánt álmait, Fedezd bé a szerelemnek Édes titkait. Titkon nyílnak az életnek Legszebb rózsái, Mély titokban csörgedeznek Legszebb órái. Ah, nékem is van egy titkom…

A gonosznak és gyáva szíveknek Rettenetes vázkép a halál, Mint a félénk, kába gyermekeknek Rémítő az éjjeli homály. Az erősek mosolyogva néznek Porfedelök oszlatójára, A jámborok békes szívvel dűlnek A bús cyprus szent árnyékára. A bölcs nyugodt elmével búcsúzik E…

Elréműlve tekint, oh temető, reád A tündér hatalom s a ragyogó dagály. Látásodra szemek vázai s a világ Álorcái lehullanak. Te a durva tyrann bíborit elveted, Mint a koldus utált élete terheit, S a szent emberiség jussa szerint nekik Egy rangot s nyugodalmat adsz. Akit szíve…

Íme, lassanként lefoly a virágkor, S gyenge rózsáink vele elvirítnak; A kies Tempék, Örömek, Szerelmek Véle enyésznek. Melly rövid s kedves! valamint az első Éjjelünk, melyen szeretőnk ölében Életünk legszebb örömébe égve Kóstola szívünk. Elrepül tőlünk, soha vissza sem…

Egy őszült remetét a Tihany oldalán Ismértem. Sivatag sziklaüregben élt. Már két századokat hordoza vállain, S mellén lengedezett hosszu, fejér szakál. Gyakran bölcs szavait hallani elmenék Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt. Sok történeteket hordogatott elő A bölcs ősz az…

Hol a mohos szirt öbléből Ezüst forrás ömledez, S a patakok csörgésétől A setét völgy zengedez; Hol meredek tar kősziklák Az egekkel mérkőznek, S a százados roppant tölgyfák A felhőkbe verődnek; Hol a vadonnak csudái Pompájokat mutatják, S a természet nagy szcénái Az…

Nem oh! csak nem hat az égig Beteg szívem nyögése! Bús fejemen lesz mindvégig Sorsom kemény végzése. Látom, hasztalan epedek, Mint egy bús filemile; Tied, lelkem, nem lehetek, Lelkemnek édes fele! Látom, csak azért forrtanak Öszve árva szíveink, Hogy holtig sirdogáljanak Záporozó…

Zúg immár Boreas a Kemenes fölött, Zordon fergetegek rejtik el a napot, Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik, S minden bús telelésre dőlt. Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel: Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort, Villogjon fejeden balzsamos kenet, Mellyet Bengala napja főz.…

Elszakadsz tőlem, szeretett barátném! Hasztalan zárlak kebelembe: eltűnsz, S mint az álomkép, örömim, reményim Véled enyésznek. Jaj! sem a sérült szerelem nyögése, Sem kegyességem, sem az ég hatalma Téged énnékem soha vissza többé, Vissza nem adnak. Élj szerencsésen,…

 Messze setétedik már a Ság teteje, Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, Szülőföldem, képedet. Megállok még egyszer, s reád visszanézek. Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet. Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását S ácsorgó ajakam első…

Égi csendesség fedező homályaLeng reád, ó szent Egyedülvalóság!S szívemet békés kebeledbe intiMágusi vessződ.A világ lármás vigadó-helyéről,Mint az elfáradt utazó, pihegveTérek ernyődhöz, s fejemet lehajtomLágy mohaidra.Itt vagyon bátor menedéklakásaA szabadságnak s…

Mi a földi élet s minden ragyogványa Nélküled, oh boldog Szerelem érzése? Tenger, melyet ezer szélvész mérge hánya, Melynek meg nem szűnik háborgó küzdése. India kincsével légyen tömve tárod, S Caesar dicsősége ragyogjon fejeden: Mit ér? vágyásidnak végét nem találod, S…

Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet, S távolléted alatt kedvem miben lelem?Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.Lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem,És csak alig hallom a vígság lármáit,…

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatokKözt nem lengedez a Zephyr.Nincs már symphonia, s zöld lugasok közöttNem búg gerlice, és a füzes ernyeinA csermely violás völgye nem illatoz,S tükrét durva…

Nézd, a napnak derülő sugáraMint ébreszti a természetet,Mint önt új bájt a virág fodráraS mint zendíti a zöld ligetet.Nézd, új öröm s újult életerőSzáll hegyekre, száll most völgyekre,Csak az örök homályban heverőBagoly siet bús rejtekhelyre.Nem mosolyog néki a szép…

Forr a világ bús tengere, ó magyar!Ádáz Erynnis lelke uralkodik,S a föld lakóit vérbe mártottTőre dühös viadalra készti.Egy nap lerontá Prusszia trónusát,A balti partot s Ádria öbleitVér festi, s a CordillerákatS Haemusokat zivatar borítja.Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,A…