Csak menekülés hit, s hitetlen ének, ígérgetése aranyló meséknek, menekülés a lét-játékú álom, jótett, rossztett e szétfutó világon, csak menekülés, amely mindig késő: közeledéskor az a Messzeség nő. Menekülés a Vers is, pillanatra rád-rádtekint istenszép csillagarca,…

Azt, hogy mi fáj, elmondanám, de mégse tudom. Ki tudná? Nézz kinyúló kézre, mely tétova, tűnő, szegényke álom lemondóan aranyló láthatáron! Fáj, hogy a múlt tetteket súg hiába: nincs szív, fogékony, s az agy hozzá kába. S ha volna tett, tűnődöm, mondd, mit érne? Idő…

Egy-egy fa teste, árnya: életed, és világodról vall, ha kérdezed. Most is. Augusztus bánata velem. Búcsú rozsdáll lankadt leveleken, míg lent, a földben, ahol minden út sötét, a sok-sok gyökér múltba fut. Végtelenbe. Nem támad fel a holt, ha jó is hinni: van-ná lesz a volt.…

Hulltak a csendre éber aranyalmák. Fényszépségük csillogta át az estét, de menekülő, égő rigóhangok e csendet olykor itt-ott megsebezték, majd újra csend lett. Mozdult, szellemekkel volt tele a kert titkos túlvilága, s szálló bogár szárnya szórt csillagszikrát a végtelent…

A fülemüle kedves kis madárka, -ha nem is lesz a Nemzet Pacsirtája,a szép énekhang dacára, mert vétkee földön már szokatlan: szerénysége.Költő írt róla, híres. Arany János:"A fülemüle". Emlékeznek rá most?S Péterre, Pálra, s pöttöm peres ügyre:kié legyen a…