Maradj, maradj, bús téli alkony, ne vond még vissza sugarad! Ha lábadozva elsötétülsz, szerelmes szívem megszakad. A lég oly enyhe, oly fuvalmas, a nap vígan bukik elõ, tavaszruhában andalog már az álmodó járó-kelõ. A síma, langyos fuvalomra kinyílanak az ablakok, a halk,…

1 Kék ibolyát kerestem, még fenn se volt a hajnal, aztán csokorba fûztem vágyó tüzes sohajjal. Megindulék a réten, s a kedvesem kerestem, a gyenge szép virág meg elhervadt kezemben. Most a fejük lehajtják, s mind bánatosan esdik: "Temess el, reggel éltünk, s meghaltunk, íme…

Hattyú -- Hogy énekelnek mindenféle fattyúk, pimasz veréb, csicsörke, banka, vadtyúk, mi hallgatunk a zûrzavarba, hagyjuk, csivogjanak, legyen meg akaratjuk. Csodásan úszunk a csodás halálba, de ottan az igaz dalt megtalálva az égre sírunk, gõgös, néma hattyúk. Holló -- Rég…

 Az áprilisi délutánon dalt hallani egyszerre, távol. Az illatos, japáni égbõl hull a napfény és hull a zápor. Tömjénez a tavasz a légben, virágos ágon kancsi fény ég. Kis, ideges lányok kacagnak, veri az ördög a feleségét. Nyilt arccal isszuk az esõt fel, agyunkba…

Jaj, az de szomorú volt. A híg esõ sötéten csepegett, és kézilámpással, rozoga pallón ballagtak el a szótlan emberek. Csak erre emékszem. Még néha arra, hogy halt meg a kertünkben egy virág, s a zöld gyepen sárgálló délutánon cikáztak a virgonc, fehér cicák. De estefelé…

Az álmodó baba öltözködik narancsszín bársonyokba, a délutánba méláz mosolyogva, s libeg-lebeg kenderszinû haja. A szeme alvó francia babáké, a parfümöktõl forró feje fáj. Ah, mért ez a búcsúzkodó finálé? Nem kell az élet, pompázó parádé, aranyfindzsákba hûlõ…

  Szelídek és nyugodtak. Ez székely, az meg lágy és bús magyar. Dülledt szemekkel hajnalig boroznak, az egyik régi verseket szaval, hogy mikor Pesten iskolába járt, mint tépte a rózsákat és a lányt. A többi sóhajt, ejh-hajh, megvirrad még, és megvirrad, a nap…

1 Sürgöny Tán most esik meg éppen... Borzalom. Röpül a vészhír a kis szikra szárnyán. Egy pillanat, s már száll, mint hogyha látnám az éjbe rezgõ vékony fonalon. Vadul süvölt mérföldek tengerén, felnyög az ismeretlen, éji róna, s a szikra, mint a puskacsõ golyója,…

“A humor fő jellemvonása: az állandóság. Állandó lelkiállapot ez, kedélyhullámzás, életszemlélet, mely szomorúan-vidáman – “könnyek közt mosolyogva” – elfogadja az életet úgy, amint van, s megérti gyarlóságaival együtt, tudomásul veszi,…

Beszélni kell most énnekem. Szeretnek. Szeretnek engem, boldogság, hogy élek. Beszélni kell mindig, s nem embereknek, hogy vége már, eltűntek a veszélyek. Beszélni égnek, fáknak és ereknek, neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek, s nincsen füled sem, látod, én eretnek, csupán…

A kis kutya mégis a legszebb állat. Magasba trónol fönn a vánkoson, csodálva nézem sokszor órahosszat és fürge szívverését számolom. Ha álmodik csontokról és ebédről, gondolkozom, milyen a kutya-álom? Milyen lehet az élete, az álma ezen a vad és végtelen világon? Szegényke…

Nincs, ahova hazatérjek, ténfergek, mint a kísértet éjszaka. Süt a napfény , mégse látnak, a magyar a nagyvilágnak árvája. Megy az élet, jő az élet, ebek vagyunk és cselédek, bolondok. Jajgatok, de nincs, ki hallja, vizes a kalapom alja a könnytől. Jaj, ha szám egyet kiáltna,…

Egy régi délelőtt gyorsan berobbanta hosszú, nagy szobába, mint a szél,leült, vagy állt, vagy fájdította rokkantszivét, s beszélt, úgy ahogy más beszél, vagy hallgatott, vagy ment és lépte koppant,egy cigarettát eldobott, s kevélyszáját elhúzva kacagott, s a roppantidőben…

Teljes világi életembenszelíd a-mollban udvaroltam;nem volt sosem merész frivolság,pajzán enyelgés a dalomban. A jourokon nem egy koros szűzérzelmesen szólott szivemhez,bíztatva egyre, hogy maradjaktovábbra is jó, illedelmes. Az ablakon át csókolóztam,de akkor is nagyon…

Már megtanultam nem beszélni,egy ágyba hálni a közönnyel,dermedten, élet nélkül élni,nevetni két szemembe könnyel. Tudok köszönni ostobáknak,bókolni is, őrjöngve dúltan,hajrázni, ha fejemre hágnak.Az életet én megtanultam. Csak oly unott ne volna minden,a jó, a rossz, amit a…

Mint aki búcsúzik, beszélniakarok. Itt éltem én, vér véretekből,magyarok. Mint akit égő szókra gyújt föla halál. Szájam kigyulladt viziókatkiabál. Együtt örökre, együtt, együttveletek. Kuckóba, sáncba, rongyba, harcosfeletek. Mi volt ez? A szívembe harsogaz egész. Láng és…

Medve - Mindig ölelnék, mindent, a világot,a fát, a sziklát, a kisgyerekeket,vagyok a lompos és otromba jóság,a láncravert, esetlen szeretet... Vadkan - Zrinyi Miklósnak aljas gyilkosa.Röfögve száz alakot öltök,s amint elbántam a dicső magyarral,ármánykodással vagy kemény…

Pálma - Versben beszélek, és verssel köszöntséknagy, mozdulatlan legyezőimets nagy csöndemet is. Én vagyok a Fönség. Hárs - Szülőhazádban a vén udvaronhová gurultak labdáid, szegény?Hová repült a sárkányod vajon,s kedved, hited az életed felén,És merre szálltak, merre…

Csak bot és vászon,de nem bot és vászon,hanem zászló. Mindíg beszél.Mindíg lobog.Mindíg lázas.Mindíg önkívületben vanaz utca fölött,föllengő magasanegész az égben,s hirdet valamitrajongva.Ha már megszokták és rá se figyelnek,ha alszanak is,éjjel és nappal,úgy hogy…

Megláncoltál megint a karjaiddal,anyám, anyám. Reám raktad a gyöngeséged mázsásbilincseit. Most hordalak fájó lelkemben téged,amint te hordtál. Rád gondolok, kávédra, könnyeidre,özvegyi fődre. Veszekszem én veled és gondjaiddal,foggal-körömmel. Ha vidáman ballagnék…

Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,akár utcaseprők, akár miniszterek.Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek,mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti isévek veszedelmén törékeny szívverésteketezen az embernek ellenséges…

Mily gyorsan távolodsz a nagy időbentőlem, fiam.Már idegesen kelsz föl az ebédtől,eltűnsz, szaladsz.Újságot olvasol, amikor beszélek,kurtán felelsz.Barátaiddal vagy. Üres a szobád.Üres a lelkem.Nem látod arcomon botor szerelmem.Nem veszel észre.Csikorgó hangom iszonyú…

Szülőföldemnek bús határa, hajh,elér-e még a bánat és sohaj? Mert hozzád többé nem visz a vonat,csak így emelhetem rád arcomat. Gyermekkorom, áldott gyermekkorom,te hontalan, hozzád kiáltozom. Bölcsők, koporsók, temetői porés templomok ormán az estbibor. Kis iskolánk, amelybe…

Annyi ábrándtól remegett a lelkem,annyi könnyű nő mosolyát imádtam,most egy dalt neked, ki az éjek éjénvélem aludtál. Hitvesem, dajkám, szerető cselédem,élettől nehéz, viselős a bútól,régi álmoktól komoly-ízü, furcsa,mint a bor és tej. Mert az életé a te ízed. Egy…

Siessünk,hogy elmondhassunk mindent, ami kell még.Vén limlomok vannak szívünkbe zárva,mint a szekrénybe fájó, ócska kelmék.Terítsd ki őket, lelkem, még ma emlék,holnapra rongy lesz, megcsúfolt és árva,le is gázolják, szótlanul a sárba. Ha járok mostan véres lobogók…