Vállamra ült a Vén Idõ, Mert járni már alig tudott. Mikor megkértem, hagyjon békén, Megsértõdött és otthagyott. Nem ment messze, mert tudta õ, Hogy nemsokára visszaül. És hába mondom, hess öreg, Örök idõkre rámcsücsül.
A várandós élet Korán szülte meg álmaimat, Dobbanásai Az álmélkodások varázsában Foggantak. A kuckóba gyûlt évek Lefújták az álmok aranyporát, S ráültek vigyorogva A gondolataimra. S most itt vagyok, A magam ácsolta Fára feszítetten Várva a lándzsát, Mit oldalamba…