Ezer erdő zsong bennem ébren mindent érző levelével. Ezer rét fűszálával érzem: hol jár barátom, ellenségem; tenyeremben fut mind: – tudom, ki hol jár sok ezer úton, ki lopakodik ellenem? – Lépte visszhangzik mellemen.Ezer lehúnyt pillám alatt millió rögzített adat.…
Élni, élni, élni, élni...-élni kell!Félni, sírni, könyörögni, menekülni nem lehet!Élni bátran, szembenézve, csak azért is, dacosan vagy összetörve!Betegen és elhagyottan, városokban, börtönben vagy föld alatt,szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élni…
Még alig emelkedő gondolatnakvagyunk mi egy-egy szárnya.Lehullna ez az égreszálló madár,ha a két szárny elválna.Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekbennem szállhatunk, csak mind a kettenszívverésnyire pontos együtemben.Szállj hát velem egy rezdülésű szárnycsapással.Hullongó…
A jegenye-fasoron által az út velem a Napba szárnyal,a Napba, mely az útnak végénvörös tűzben vár a hegy élén.A jegenyesor kivont szárnnyalemel, repít a tájon által, vörös Napba, mely a hegyélenvár reám, hogy tüzét elérjem.A jegenyék rajongó lázbanszállnak az egekre…
Áldott vagy Te az asszonyok között, kinek szívét szaggatva járja át a fájdalom, hogy elveszik, akit imádsz, a férfit, az ácsnak fiát, a teremtőt, a csodákat tevőt, halászok és pásztorok mesterét, ki a pusztába ment, árva tanyák népe közé, nyírségi sivatag kísértőivel…
Utam kétezer éve lelt út: - szolgák, rabszolgák, vad nomád pásztorok, keresztesek, hajdúk, kurucok hólepte nyomán jövök, - honnan a pórhadaknak élén - mindig Kelet felől! - jött a Szabadság! - s forradalmak rügye volt minden zárt ököl. Itt néztek szét, lóról leszállva: -…
Süvítnek napjaink, a forró sortüzek- valamit mindennap elmulasztunk.Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,- s valamit minden tettben elmulasztunk.Áldozódunk a szerelemben egy életen át,- s valamit minden csókban elmulasztunk.Mert valami hiányzik minden ölelésből,- minden csókból…
Gyermekkorból ittmaradt felhőketálmodnak felettem az egek.Jegenyék lángját szítják a szellők,A könnytől ki óv meg engemet?Szülőföld! E modern korban csúfságéri azt, kinek még fogainrecseg a hazai homok kvarca.Titkolom rólad-kelt álmaim.Tengereken, világokon túlravágynak a…
Érzem, hogy már rabom vagy, s Tiéd már szabadságom. Olyan szorosan foglak, hogy lélegzetre vágyom! Csókjaim bújdokolnak öleden, mert már fájón hajszolja őket egy vad félelem: halálom. Zokogva hívlak: - Hol vagy? Te, akit úgy karollak, hogy fuldokolva sírsz. Ó, és ki tudja,…
Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék! Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már, hogy ne szeressék! Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék.…
Nem elég megborzongni,de lelkesedni kell!Nem elég fellobogni,de mindig égni kell!És nem elég csak égni:fagyot is bírjon el,ki acél akar lenni,suhogni élivel.Nem elég álmodozni.Egy nagy-nagy álom kell!Nem elég megérezni,de felismerni kell!Nem elég sejteni, hogy milyen kor jön…