Ó mikor oszlik már a köd?hol késik a vigasztaló?Örvények és sziklák közötthogy ing a kis magyar hajó!Nekem már sírni sem szabad,talán összerezzenni semha látom hogy a forgatagelkapja egy-egy kedvesem.És átkoznom sem a viharts kiáltanom borzadva hogycsekély deszkánk talán…
Rólad álmodtam, Erdély, kamasz koromban, Erdély, messzirül süvegeltek hegyek és fejedelmek. S ki voltál könyvem, Erdély, ezeregyéjem, Erdély, lettél ifjonti házam és tanuló lakásom. Három nagy évig, Erdély, laktam földedet, Erdély, ettem kürtös kalácsát s a tordai…
Tudod, hogy érted történnek mindenek — mit busulsz?A csillagok örök forgása néked forogés hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dologa te bűnös lelkedért.Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.Madárka tolla se hull ki — ég se zeng — föld se…
Ülök életunt szobámban,hideg teát kavarok...Körülöttem fájás-félésködhálója kavarog.Kikelek tikkadt helyembõl,kinyitom az ablakots megpillantok odakint egyígéretes csillagot.Ó ha most mindent itthagynék,mennék a csillag után,mint rég a három királyokbetlehemi…
Nem hiszek az Elrendelésben,mert van szívemben akarat,s tán ha kezem másként legyintem,a világ másfelé halad.Mégis érzem, valaki néz rám,visz, õriz ezer baj között,de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,mihelyt gõgömben renyhülök.Ez a valaki tán az Istenakitõl bujni hasztalan.Nem…
Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.Amióta a gazdád én lettem,ez a hely a legjobb hely tenéked:nem érhet itt semmi baj se téged.Rajtam csügg a szemed, hív imádásegyügyû szálán csügg, boldog Ádáz.Mert boldog ki jámborul heverhetvalami nagy, jó hatalom mellett.S te jámbor vagy,…
A drótcsengő a parkban megszólallágyan, halkan,mert rázza az őszi szél;zöld fönn a kapubálvány, de sárgul,hulldogálván fáról a gyenge levél.A drótcsengő a szélbeoly szomorún zenél bes a szívnek bánata kél.Fenn zöld a kapu rácsa,de zörg az év harácsa a földön:őszi…
Más vidékre vágyol innen, szemmel látom néha rajtad:jelzi színnel sápadt arcod, biggyenéssel néma ajkad,únalom-szőnyegre hímzed álmokból a kézimunkád,nem hevít meleg kedélyünk, nem hat fesztelen szavunk rádÚj városunk friss hangjai ködfátyolképek előtted,mik a régi magyar…
Az Isten és ördög két jó hivatalnok.Mennyivel vadabb lett és gazabb a világ,mióta az Ember, e gyenge akarnok,viszi mindkettőnek ürült hivatalát!Mint a gyermek, épít és rombol is egyben.Épít, hogy legyen mit rombolni. Felhőketkarmol házaival; majd fölibük szökkenés nagy…
melyben a költő azon panaszkodik,hogy nincsen barátja.Nekem nem volt barátom,tőlem mindenki fut,társaim elkerültekmint idegen fiut,idegent, megvetettet,ki mindég mostoha,kit senki sem szerethet,nem is szeret soha.Magányosnak születtem,baráttalan vagyok,így lettem, ami lettem,mindentől…
Annyi év, annyi év:a szerelem tart-e még?Azt hiszem, kedvesem,ez már rég nem szerelem.A szerelem meggyujtott,meggyujtott és elfutott,itthagyott,itthagyott.Mintha két szép fa égpuszta környék közepénés a lángjuk összecsap,s most a két fa egy fa csak:pirosak,pirosak.Nem is két fa,…
Olyan halk és hideg idő van,halk és hideg, halk és hideg:hallani szinte suhanóbana gyöngyház égen a telet.Selymesen száll ő rongyaink közts arcba legyez, bár semmi szél...Óh láthatatlan, hűvös angyal,előkelő, gyönyörü Tél!S a hó is itt lesz nemsokáras minden egyszerre…
Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s ugy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelző karókat gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos útakon vinni tenger…
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!Oly hazáról álmodtam én hajdan,mely nem ismert se kardot, se vámots mint maga a lélek, oszthatatlan.Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat,mely nem szorul fegyverre, se vértre,mert nem holt rög, hanem élő lélek.Galamb álom! s rókák rágtak…
A Földön még mindig a Hivatal csúf vérengzést kohol; a Falkák őrjöngnek: a Bestia a magas felhőkig dobálja körmeit; de nékünk már fáj ez! Óh Fájdalom! csakhogy megszülettél! Hozsanna néked! szent Karácsony! Hűlt bolygók keringnek s fészket vert bennük az Élet: vad madár!…