Esik a hó és én nézem bentről, Érzem, hogy te is, csak te fentről. Álmaimban újra és újra meglátogatsz; Ott nincs hideg, se hó, Te akármikor meghallgatsz; Olyankor minden szép és jó. Nem bírlak elengedni, Nem hagyom nélküled az életemet megüresedni. Hiányzol! kiabálnám néha…

Kiválasztom a legfényesebb csillagot, És a nagymamámra gondolok. Bár megmutathatnám, lehozhatnám... De Ő maga az! Bár láthatnám... Könny csordul szemembe, Visszaemlékszem a szép évekre, az egymással eltöltött hetekre, a sírással-nevetéssel betöltött percekre. Még most is itt…

Kiválasztom a legfényesebb csillagot, És a nagymamámra gondolok. Bár megmutathatnám, lehozhatnám... De Ő maga az! Bár láthatnám... Könny csordul szemembe, Visszaemlékszem a szép évekre, az egymással eltöltött hetekre, a sírással-nevetéssel betöltött percekre. Még most is itt…