Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves,…
És hazám volt a szó, s hazám volt a nép, mely magyarul beszél, a nép, az óriási állat, mely e fekete földön él; amit mondtam, a nyelvén mondtam, a nyelvén mondtam, erőm az ő ereje lett, sorsát magamba építettem, sorsa magába épített."
Tudom, semmi, de semmi közötök hozzám, butuska tücskök a fű között, mégis jólesik azt képzelni, hogy mikor, így este, ablakot nyitok, nekem üzentek, sok hű kis barát, lelkendezve, hogy csak szép a világ – és hogy amiként szobámba a rét vigasznak lengeti be fűszerét, a…
Köd előttem, köd mögöttem,isten tudja honnan jöttem,szél hozott, szél visz el,minek kérdjem: mért visz el?Sose néztem, merre jártam,a felhőknek kiabáltam,erdő jött: jaj, be szép!megcibáltam üstökét.Jött az erdő: nekivágtam,a bozótban őzet láttam,kergettem, ott…
2007. okt. 4. 15:11 - A bejegyzést swoon pötyögte be ide. Kategóriák: Klasszikusok Címkék: Szabo Lorinc Még nincsenek hozzászólások Nem faluba, nem Budapestre és nemcsak magyarnak születtem,fél Földre süt a nap felettem,fél Földdel együtt fed az este.Tanítóm minden, ami…
A perc után, a lobbanás után,a fényszárnyak, a robbanás után,melyben agyamtól a láb-ujjadiga mindenség végső határaitbejárta bennünk isten gyönyöre,a csúcs után, s zuhanva már: ugye,te is érezted, mint én, azt a jólankadást, a visszazsugorodóéletet, az emberit, amit…
Nem boldogságot, csak hitet, csakegy kis értelmet a reménynek,adj, Istenem,emberi sorsot a szegénynek!Nézd, gyönyörű volna az élet,van pénz, nő, fény, expressz, vasárnap,és milliókrabjai a nyomorúságnak.Nézd, hogy tesz tönkre milliókatezerféle ravasz gonoszság,pedig erősnép…
Mindenütt ott vagy, ahol valahatudtalak, láttalak, szerettelek:út, orom, erdő veled integet,falu és város, nappal s éjszakafolyton idéz őszi hegy, tél hava,vízpart s vonatfütty,s mindben ott remegaz első vágy s a tartó őrülethuszonöt kigyúlt tavasza, nyara.Mindenütt megvagy: mint…
Áttetsző arany ingében ragyogvajött a nyári hajnal az égen át:azt hitte, hogy még alszom, mert mikorházam elé ért, elmosolyodott,körülnézett s a nyitott ablakonnesztelenül beugrott a szobámba,aztán könnyű ingét ágyamra dobvabebújt hozzám a takaró alá.Azt hitte, hogy…
Valami örök tovasuhogásvalami csöndbe, puha végtelenbe,valami tegnap, mely mintha ma lenne,valami vízalatti ragyogás,valami messze, panasz néma gyász,valami jaj, melynek már nincs keserve,valami vágy s a vágy tilalma benne,valami könnyű, szellő halk varázs,valami, ami nem is…
Házak, házak. Paloták. Esti fény.Mégiscsak messziről jöhettem én.Házak, paloták, palotasorok,de szépek, de kevélyek voltatok!Házak, paloták, kövek, ti kövek,csak nem akart megnyílni szívetek.Házak, megint paloták, éji fény.Sokat hányódott még a jövevény.Házak, paloták,…
Bottal s öreg kutyámmal indultam hazulról.Dalolva mentem és torkom nem unta még azországút fáradságos énekét. - Tudod, hogya Nap barátja voltam? Ő édesítetteagyamat hajnali rétek szagával; aztánminden csigát s kavicsot külön megmutatvalátni, szeretni és csodálni…
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,a mester, egy lepkére mutatott.- Álmomban - mondta - ez a lepke voltamés most egy kicsit zavarban vagyok.- Lepke - mesélte - igen lepke voltam,s a lepke vígan táncolt a napon,és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...És felébredtem... És most nem…
Úgy érzem, szörnyű vén vagyok,millió éves a szívem,ezért van oly nagyon tele,ezért ver olyan nehezen.Ez a szív megtanult beszélniés mindenre emlékezikés engem persze érdekelnetudni a történeteit,mert csak ő ismer igazán, csakő tudja, mik a titkaiannak a vén birodalomnak,mely a…
Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz.Ha szeretsz, életed legyenÖngyilkosság, vagy majdnem az.Mit bánom én, hogy a modernekVagy a törvény mit követelnek;Bent maga ura, aki rabVolt odakint, Én nem tudok örülni csakA magam törvénye szerint.Nem vagy enyém, míg magadé vagy:Még nem…