Ma gyertyák, mécsek pislákoló fénye ragyogja be idők ódon, hallgatag útját, s e lobogó lángnyelvekből volt szeretteid múlt ködébe tűnt arca tekint rád; szemük fátyolos tükrében láthatod életük minden örömét, bánatát. Tenyerükbe zárva utolsó érintésed, lelkükben…