Villámok tört szárnya verdesi ablakom. Kopog a zápor. Hallgatom. Szénaillat és lóveríték, párálló ujjasok szaga; mint egy hajó, elindul vélem ez a modernnek mondható szoba. Ringat a zápor. Ködbe süllyed aztán az emlék föl-fölvetődő partja. Nyerít egy csikó, majd ráomlik…
Hóharmaton mezítláb jártam, ólmos esőben bőrig áztam; éjjel az erdőn, félelmemben, hol sírtam, hol meg énekeltem. S mindez úgy tűnik - most, hogy emlék -, mintha egy tisztás szélén mennék fütyörészve, hol alkonyatkor őzek ittak ezüst patakból.
Nyírfák közé zuhant a nap. Vereslik a nyírfa kérge. Szájuk szélét nyalogató farkasok gyűlnek a vérre. Szűggyel törik a nagy havat, árnyaik a völgybe vesznek: borzongató arabeszkek. Szűkölnek és vonyítanak, s egymás irhájának esve, széttépik a vérző napot: üvöltve száll…
Nagy a világ! S a földgömbre, milyen igazságtalanság, kis folyónkat, a Nagyküküllőt, bizony, reá sem rajzolták. Pedig tudjátok meg: szép szelíd hegyek öléből, jószagú fenyők tövéből fakad, és úgy foly, akárcsak egy Neruda-verssor: szabadon, s mégis mértéket tartva. Igaz,…
Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam: - Hát te mondd meg, szerinted: mi a…
Cinkék, cinegék, feketerigók, megosztom veletek e fél cipót, megosztom az én olyan-amilyen énekem-szerzett kenyerem. Csettegess, rigóm, járd a kerteket, jöjjetek, csókák, varjak, verebek: vendégül látok minden itt maradt, velünk telelő madarat. Terítve már patyolat abroszom,…
Tudod soha nem bántam meg, hogy megszerettelek, pedig felbolygatta ez a szeretet az egész életem, Tudod, soha nem csalódtam benned, pedig sokszor nem értettem a cselekedetedet, sokszor féltettelek, leginkább magadtól féltettelek, Tudod, lassan fogynak körülöttem a dolgok, a dolgaim, vagy…
Volt egyszer egy ember, volt szakálla kender, cseremakk pipája, lapi a dohánya. És hogy lenne mindig pipája, dohánya, felköltözött lakni egy nagy cserefára. Ott egész nap füstölt, a füsttől meg prüszkölt. És addig mind füstölt, addig-addig prüszkölt, odalett a fának minden…
Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.Dugja fejét a sok-sok pipevirág.Tavasz van megint, tavasz van újra,s az ember, az ember messzire lát. Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó!Annyi, de annyi bús napon átTebenned bíztam, Tetőled vártamkeserű szívem szép igazát.Bontsd ki a…
Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senki se, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe. Ó "lélek" ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, reményteljesen, S fohászkodj: MI ATYÁNK, KI VAGY A…
Pedig volna még volna mégvalami mondanivalóma nyíló nárciszmezőkről példáulaz alkonyi szélbenriadtan lobogó hegyi füvekrőlaz óceánok alatt vergődő tűzhányókróla szerelem végtelen napéjegyenlőségeirőlamikor az idő is ellankadmint a patakha szomját oltjabenne a…
Vannak vidékek gyönyörű tájak ahol a keserűszámban édessé ízesülvannak vidékek legbelülszavak sarjadnak rétjeingyopárként sziklás bérceinszavak kapaszkodnak szavakvéremmel rokon a patakszívemmel rokon a patakszívemben csörgedez csobogtélen hogy védjem befagyokpáncélom…
Én sem volnék, ha nem volnál,ha te hozzám nem hajolnál,te sem volnál, ha nem volnék,ha én hozzád nem hajolnék.Osztódom én, osztódol te.Só vagy az én kenyeremben,mosoly vagy a bajuszomon,könny vagyok a két szemedben.Köt a véred, köt a vérem:szeretőm vagy és testvérem.Köt a…
Hosszan néztem én az este a ragyogó csillagokat. Addig néztem, addig-addig, amíg lassan kialudtak. Eltűnődtem. A magas ég tűnődésre elég tágas, s csöndessége bennem olykor reményt reményre zöldágaz. Most is, hogy ott nézelődtem, megkapott a végtelenség. Úgy éreztem,…
Csíkországban, hol az erdőkzöldebbek talán, mint máshol,ahol ezüst hangú rigókénekelnek a nagy fákon,s hol a fenyők olyan mélyenkapaszkodnak a vén földbe,kitépni vihar se tudjamásképpen, csak kettétörve,van ott a sok nagy hegy közöttegy szelíden, szépen hajló,mint egy…
Ment a Fő utcán az alkonyatban, hegyek ballagtak balján, kísérték, s ha megállt egy-egy ismerőssel, rokonnal, megálltak ők is, tisztelettel és hallgatag. Tűnődve ment, olykor még valamit mondott is, csak úgy a szakállába. Hangos volt az utca és tarka. Egy öregen akadt meg a szeme,…
fiatalon karácsonyfásanállt a csillagok s önnönillatának áhítatában férfikorába érve áldónstrázsált mint a Megváltószobra a Corcovádón zord telek hosszú Golgotájalankasztotta öregedőbenágait pietába ledöndült és fekszik a tisztaforgácsok…
Bántani én nem akarlak, szavaimmal betakarlak, el-elnézlek, amíg alszol. Én sohasem rád haragszom, de kit bántsak, ha nem téged, az én vétkem, a te vétked, mert akarva, akaratlan, halálom hordod magadban, s a fiammal, akit szültél, halálom részese lettél, és történhet már…
Még süt a nap, még sütöget,csak reggelente van hideg,csak estelente kéldegélújra és újra föl a szél.Csak az éjszakák, csak azokhűvösek, mint a csillagok.Napközben meleg van, meleg.Sütkéreznek a verebek.Duruzsolnak a darazsak.Napfényben fürdik a patak.Gúnárok, gácsérok,…
mint öreg fát az őszi naplemenőben még beragyogés elköszön a szerelemjöhetnek újabb tavaszokhajthat még rügyet lombokatgyümölcsöt többé nem teremfelejtgeti a titkokatmiket senki sem tudhatottőrajta kívül senki semfészke is üresen maradtelhagyták kiket ringatottüresen ing-leng…
nekem az ég régen is kék voltha kék voltborúsnak miért mondanám mosts nagyon szerettem ezt amár nem-szeretem várostnekem a jó régen is jó voltha jó voltmiért mondjam utólag rossznakcsapjak föl én is buzgómegkésett panaszosnak?nekem a rossz régen is rossz volts mert rossz volthát…
Nagy ember a tenger, nagyon nagy. Minden gondolat súlya, mélye, súlyosan mélyül hozzá mérve. Emberként él, emberként érez, nincsen fogható erejéhez. Láttam, hajnalban a napot égre emelte: izzott az óriás kerék, szinte sisteregve hányta tüzét a hullámokra, s ő, a…
Reggel még a hétalvó Napdunyhájából ki se látszott;mosdja már a zubogóbanszeméből a téli álmot.Bele-belenéz a vízbe,nézi magát, s úgy találja:bozontos nagy szakállá nőttősz óta a borostája.Keni magát hólé-habbal,a pataknak nekitérdel, és lehúzza a szakállátegy…