És megint a rózsák. És megint a nyár. Még észreveszed?Egyre sűrűbben. Fut az év. És egyre rövidebb.Lassan kifogysz az időből. Kifogyok. No és mi lesz?Mi lenne? Az, amire azt mondják, természetes.Szóval, eltűröd? Nem. Csak kibírom azt, ami tűrhetetlen.És mivel készülsz rá?…

Csapzottan tarka lett az a fényteli kerted, Későn süt fel a nap, hamar homálylik, Elfagytak, feketednek Napraforgóid, dáliáid, Még nyílnak, őszien égnek – már nem sokáig – Napszomjasan, késő helianthusok: Az elmúlásból is itt körül az világít, Ami nekünk meg nem…

1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás,…

 Az ötszázéves Villon emlékének Hol vagytok hé, szegény kóborkutyák, hogy bírjátok ki mostanság a sorsot? Talán nyulat gyilkoltok s őz-sutát, vagy kunyhótájról koncokat raboltok? Lehet, hogy erdőszélen kóboroltok, s irhátoknak nem árt a hó s hideg, mert éjjelente most…

Tavaly delejes, dúsnövésű hajamban sercegett a fésű… Én nem tudom, hogy mi a titka, hajam ma gyöngeszálú, ritka, megtört, puha, mint ócska kelme szálakra szétnyűtt, satnya selyme s oly könnyen enged, símul, hajlik, oly szépen helyére hanyatlik, mint enyhe elmúlásra…

Lesznek, akik majd kinevetnek. Ti ne hallgassatok azokra.Olyanok ők, mint a cserepes Urasági kastély gyermekei: Nevetik a durvaorrú parasztot, Mikor trágyás szekerén elindul,Hogy kenyérré kovászolja a földet. És lesznek, akik elszörnyülködvén Ilyesféléket beszélnek egymásnak:…

Monda Lajos a nagy király: Eredj szolgám, Laczfi Endre, Küldj parancsot, mint a villám, Köss nehéz szablyát övedre: A tatártól nagy veszélyben Forog Moldva, ez a véghely: A tatárra veled menjen Tízezernyi lófő székely.Kél Budáról Laczfi Endre, Veszi útját Nagy-Váradnak;…

Első énekI.Hol ősz fejét agg Iremel[1] Mint óriás ütötte fel S a messze puszták őrekint Ural hegységin eltekint, Élt hajdan egy maroknyi nép. Mint ősei romlatlan, ép, Mint ősei szilaj, szabad, Akár viselni bősz hadat, Akár megűzni a vadat. E múlatság, ama veszély Volt nála…

Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő egyenesen és egyértelműen.Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk, pedig napra kellene teregetnünk mindazt, mi rejteni való.Milyen megkésve értjük meg, hogy a…

Remegni kell a vérsötét, gyökerező Bánat köntösét s tisztelni kell, ki hordja Ember és ebfoggal nem tépi szét.Csalán s tövisből jólszövött és nem libeg a test fölött, tapad, szorul, ölel, fujt és mar, az emberrel szint' összenőtt.És néha egyszerű, poros és néha meg…

Száll az ének a mezőnek, esti szellő hollószárnyán, valami kis kopott ember énekelget búsan, árván bolondságról, szerelemről, kora őszről, illó nyárról s körülötte elterülő néma magyar pusztaságról.Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre, nem is tudja,…

1Minek magunkat lassan ölni? Nem jobb egyszerre megdögölni? Mint rokkant lábbal tántorogva, vizes, vak szemmel csillagokba, rossz, messzi csillagokba nézni s régi dicsőséget idézni, idézni mind, mi ősi, ódon, hogyha hátha mégiscsak megszánna az Úristen valami módon.Minek magunkat…

Egyszerű volt és természetes, hogy megtanuljon szebben énekelni, városokat tett a nyelve alá, okosabb volt a dologkerülőnél, karom helyett jóság nőtt a lábán s ha csak egyet lendült is a szárnya, megrengette a levegő-vizeket, ismeretlen dolgok bukkantak elé és harmatos-zöld…

Jártatok már a világ partján? Miként a tengernek van partja, úgy van a világnak határa: tenger égbolt zúdul a partra. Innét indulnak a szelek, innét a kelő reggelek, és ide tér meg éjszakára a fűzfa árnya, nyírfa árnya.Olyan az ég itt, mint a tenger. Hol tiszta kék és…

Nem, nem igaz, nem, nem igaz, hogy Ádám volt az első gaz. 'sz azért nő alma, hogy szakasszon almát a férfi és az asszony. A földön annyi a jó dolog, hát miért ne lennénk boldogok? Az ember olyan szelíd alak! Ha nem piszkálják, nem harap.Nem, nem igaz, nem, nem igaz, hogy nincs…

Sebő pajtás, mit szól a gyomrod? Pajtás, ebeké a vérünk: Fejünk fölött varjak kárognak. Pajtás, meghalt a vezérünk.Különb volt, mint nyolcvan apátúr, Szentebb úr nem vala itten, Úgy trónolt ott, a tüzes trónon, Mint az egekben az Isten.Tréfás gyilkosok csiklandozták S…

Utálom a rózsát, sok kerti csatán Szíven-szúrt már, de jön a December: Fedjük be a rózsát, édesapám.Jön, jön a December s a rózsa is él, Rossz virág-asszony, céda, pozsgás nő, De tündér lehet más valakinél.Fedjük be a rózsát, egy-két év előtt Orchidea volt nekem a…

Dehogy maradnék veszteg, Mihol minden napomon Drágaságokat vesztek És nincs mit féltenem.Búza-földön keresztek S más keresztek itt s amott, Nincsen Vég és nincs Kezdet: A Kezdet halála fáj.Ez fáj mégis: a Kezdet, Ez a szent, ős Valami, Akit most már megesznek A Vég halott…

Néha a szép szavak tényleg csak szépek, mikor úgy érzem, hiába beszélek.Tán csak az ég érti, a fenti hatalom:üres művigasz lesz a jutalom.Ponttá zsugorodnak a kérdőjelek,ne kérjed tőlem, hogy komoly legyek.Hol merészen, hol pedig gyáván hallgatok.Némaságba bújnak a…

Hinni kell... Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy. Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked…

"Ha úgy érzed egyedül vagy, akkor gondolj bele milyen lehet annak,akinek nem lehet olyan jó barátnője, mint nekem te vagy.""Barát az, akire akkor is vágysz, amikor egyedül szeretnél lenni."„Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát? Az, akinek megérted minden…

Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve…

Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában.Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?- Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki:- Milyenek voltak annak a…

Karácsonykor nálunk, úgy kezdődik az ünnep, hogy megvesszük a legpirosabb, legmosolygósabb almát. Szépen kifényesítjük. Majd, mikor már mindenki együtt van körbe ülünk . Szeretteink, családunk, barátaink, mindenki, aki egyedül lenne velünk van ezen a napon. Szóval, mikor már…

Karácsonyra készült az osztály. Izgatottan sutyorogtunk a szünetekben. Meséltünk az álmainkról, vágyainkról. Mi- mindent kérünk majd a Jézuskától. Nem jártam gazdag osztályba, de volt egy- két gyerek köztünk, akiknek még az a kevéske sem jutott. Egyik szünetben, egymásra…