Remegni kell a vérsötét, 
gyökerező Bánat köntösét
s tisztelni kell, ki hordja Ember
és ebfoggal nem tépi szét.

Csalán s tövisből jólszövött
és nem libeg a test fölött,
tapad, szorul, ölel, fujt és mar,
az emberrel szint' összenőtt.

És néha egyszerű, poros
és néha meg rózsás-piros
és néha szemszínű, meg barna,
de mindig egyformán szoros.

És néha pókhálós, avas
és néha súlyos, mint a vas
és néha meg aranyszegélyű
s csillog, mint messzi kék havas.

Rettegni kell a vérsötét,
gyökerező Bánat köntösét
s tisztelni kell, ki hordja Ember
és ebfoggal nem tépi szét.

Ki fölvette, azon marad
és benne jár és nem szabad.
Elhordja egész életen át,
míg teljesen szét nem szakad.