Karácsonykor nálunk, úgy kezdődik az ünnep, hogy megvesszük a legpirosabb, legmosolygósabb almát. Szépen kifényesítjük. Majd, mikor már mindenki együtt van körbe ülünk . Szeretteink, családunk, barátaink, mindenki, aki egyedül lenne velünk van ezen a napon.

Szóval, mikor már alig bírunk magunkkal , akkor leülünk. Egy röpke időre csendet teremtünk a szívünkben.

E közben a csoport legidősebb tagja, annyi szeletre szeleteli az almát ahányan ülünk az asztalnál.

A legfiatalabb a társaságból körbeviszi a felszeletelt almát , és mindenkinek ad egy szeletet.

Amikor körbeér elmeséli, mi mindenért hálás ,és mi az, miben kevés a bizodalma. Feltárja sikereit, örömeit, kudarcait, vívódásait. Megkéri az alma, és a többiek szeretetének erejét, legyen vele a következő ünnepig. Jóban, rosszban. A társaság szeretete óvja őt meg!Kéri az Istent és a többieket, hogy az ő szeretete is óvjon meg mindenkit a jelenlévők közül. Az alma az egész szimbóluma. A szeretet teljességéé. A cikkejek egyenként mi magunk vagyunk.

Amikor elvesszük a nekünk szánt szeletet átgondoljuk miről is fogunk beszámolni. Számot vetünk érzéseinkkel és elmerülünk a szeretet adta erőben. Olyan ez kicsit mint egy bemerítkezés. A társaság, a szeretetet maga. Egybegyűjti , megőrzi, és átadja azt. Kicsit olyanok vagyunk ilyenkor, mint a szeretet apostolai.

Ha az évben valamelyikünk elfárad, vagy erőtlen lesz, ez a szeretet vele lesz. Számíthat mindenki segítségére, akár gondolatban, akár cselekedetben. Szövetség köt össze minket. A szeretetünk szövetsége az almánk ereje.

Mire az utolsó szelet alma története is elhangzik. Tudjuk, érezzük mennyire jó, így együtt. Hálát adunk, hogy van kikkel megosztani az életünket.

Szembesülünk vallomásaink erejével. Ilyenkor valóban összetartozunk. Azzal, hogy megesszük az almát magunkévá tesszük , megemésztjük, részünkké válik. Így ténylegesen eggyé válunk a szeretetünkkel szeretteinkkel.

Amikor valamelyikünknek öröme, vagy bánata van, ennek a pillanatnak a felidézése, sokat tud adni . Átsegít minket.

Számomra ez a karácsony legszebb része.

Utána a többi csak, hab a tortán.

Az egész ünnep, erről az almáról szól nekem. Ereje elkísér mindenhova. Kedveseim szeretete átsegít elkeseredett óráimon. Jó érzés tartozni valahová. Oltalmaz, biztonságot békét ad mindannyiunknak. Meleget, amikor átjár a kudarcaim keltette fagy, dermedés.

Szerencsés vagyok, hogy évről évre együtt ünnepelhetek azokkal, akik kedvesek nekem. A kör pedig egyre bővül , ahogy a szeretetünk is gazdagabb lesz ez által.