elmondanám, amit érzek

elmondanám, mert nem látsz a szívembe

elmondanám, ha elhinnéd

de csak ülsz a semmibe meredve

talán ha bordáim közül

kiemelném, s két kezedbe

tenném lüktető életem

észrevennéd, mennyi benne

a magam emésztő félelem

hétköznapokba fúlt érzéseink

közt tűnik a szenvedély

túl messzi a magas és

veszélyes a meredély

pedig bejárnám veled a

távoli szirteket, s a pokol tüze

se égetne jobban, mint a félsz

hogy a szerelem elvész

s nem marad más életünk romjain

csak néhány üszkösödött emlék

de én még égni akarok

lobogó fáklya lennék

két kezed között

mit tegyek, ha belőled a vágy

messzire költözött

félek, elrabol egyszer tőled

egy szépnek tűnő szerelem

ne hagyd, ne engedd

fogd erősen a két kezem

elmondanám, ha hagynád

elmondanám,ha értenéd

még feléd nyúlok, kedves

most még csak tefeléd