Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt és lábához hullt egy fészek,s egy zöld szaladt feléje s rázta öklét :érezte már, hogyan kezdődik az öröklét.Megvillant nagy szeme, fáradt szemhéja égett.Legyintett. S…

Talán ha gyermek lennék újra …Vagy talán bolond lehetnék?A világ egyre tágasabb.Már játszanék, lebegnék,már újra tűz a nap,már fényben ég a távol.A rend hálója enged,Majd újra összezárul.*Gyermek lennék, ámde fáj az emlék.Csalán csíp, apró ujjaimban szálka.S az…

KÖLTŐKérdeztél volna csak magzat koromban ...Ó, tudtam, tudtam én !Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba !tompán csap rám a sötét és vág engem a fény !És megmaradtam. A fejem rég kemény.S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én.A HANGS a vörheny és a kanyaróvörös…

Lélekzetem gyorsan tűnőködöt lehell az ablakon;homálya holdja egyre nő,ahogy magamat faggatom.Mi hozhat még nekem vigaszt ?Szerelmem is bogozhatatlan,sugárzik mint a fájdalomés éjjelenként fölriaszt.Kabátom belső balzsebében,épen szivem fölött a tiszta toll.Rosszkedvem füst ott…

Megcsöndesült az út és rajta mintegy terhes asszony, holló billeg át.Sóhajt az út, - no végre holló!és ellocsogja néki bánatát.Hallgatja őt a megsebzett vetés,a harcra tört vidék pillája rebben,még nem felejtett, bár az alkonyataltatja egyre s folyton édesebben.Apró veremben…

Napjaim tetején ülök, onnanlóg le a lábom, hajamonhófelhő kalapoz és szavaimmessze, kakastollak köztportverve menetelnek!Mondják, hogy virrad a gödrökalján, füvek alatt csillogvalesnek a tücskök s napittapocsolyák helye lelkesedikdöngölő léptek után!Talán vihar jön, mertsimul…

Mint észrevétlenül álomba hull az ember,úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel,s apányi lett körötte már egyre több barát.Apa és kisfia most együtt látogatják,s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,ki érti még lobos…

1.Odakinn már setteng a reggel,és a parton túli hegyekkelaranyszárnyu szellők játszanak.Így fekszem, ringó félhomály van,a körtében alszik az áram,de fölébred és felkél a nap;végigkutatja fekhelyem ésaz ablak most csupa rezzenés,zengő négyszög, tüzes csobogó,futó fényben…

 Költő vagyok és senkinek se kellek,akkor se, hogyha szótlan dünnyögök:U - U - U - sebaj, hisz énekelnekhelyettem kandi ördögök.S higgyétek el, higgyétek nékem el,joggal legyez az óvatos gyanu!költő vagyok, ki csak máglyára jó,mert az igazra tanu.Olyan, ki tudja, hogy fehér…

 Tegnap hűs eső szitált s a térdelőbokorból bíborban bútt előés lassan vonult a réten átkét fölpattant ajku szerető;és ma bősz ágyuk, tapadó kerekekkel,gőzölgő katonák jöttek reggel,homlokukat rohamsisak ótta,erős illatok szálltak utánuk,férfisorsunk nehéz…

Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom,Páris tetői fénylenekfelhő telepszik asztalomras arcomra nedves fény pereg.Házak fölött, de mélyben állok mégis itt,rámsír az esővert korom,s szégyenkezem e lomha sártóls hírektől mocskos alkonyon.Ó suhogó, feketeszárnyu…

Naptól kunkorodott az idő ésa meleg türelem vele együtt,még zsíros fű alatt aludtaz izzadó tücsök s aprótlehellt alvó proli fülébe.Tücsök már mennyei rétenudvarol, mert bokrok nyakigcsücsülnek most s hóban s fagyottTisza hátán fölfordul a szél,lábával az égre…

Rejtettelek sokáig,mint lassan ért gyümölcsétlevél közt rejti ága,s mint téli ablak tükréna józan jég virágavirulsz ki most eszemben.S tudom már mit jelent hakezed hajadra lebben,bokád kis billenésétis őrzöm már szivemben,a bordáid szép ívét isoly hűvösen csodálom,mint…

Rebbenő szemmelülök a fényben,rózsafa ugrikát a sövényen,ugrik a fény is,gyűlik a felleg,surran a villám,s már feleselgetfenn a magasbandörgedelemvad dörgedelemmel.Kékje lehervadlenn a tavaknak,s tükre megárad.Jöjj be a házba,vesd le ruhádat,már esik is kint,vesd le az…

Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,a nappal fájhatott még, mert kértelek, ne vedd el;hallgattam, hogy keringél a vér ütőeredben.Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom,oly hirtelen szakadt rám, mint régesrégen, álmos,pihés gyerekkoromban s úgy ringatott…

 Nyár volt; a templomok tornyaiértárnyékuk misézett a napban sa gazdagok hattyas tavain újrafehér madarak úsztak csak és az ég !s rozsdás földjeink csodás gyermekeitovább fürödtek a Tisza feléhajoló, halas patakokban !Nyár volt pedig; de szegény menyasszony ésvőlegény…

 Béke legyen most mindenkivel:jámbor öregek járnak azelső hó sarában és meghalnakmire megjön a hajnal.Hó, hó! fekete szemekbensötéten fénylik az ég, rosszbánat sír a lámpák alól ésszáll elárvult terhes asszonyokfoganó átka, holdaspocsolyákból a férfi felé.Tél,…

Látod !boldog csókjaink örömeharsog a fák közt ésárnyékkal áldjatestünket a táj! Hallod,hogy terül a füvön afény és pattan a fákondallal a hajtás! csakcsörgető fekete tücskökzaja dicséri mostfűnek és fánakjó örömét! nézd,a vizen, messze partokhomályos…

Tajtékos égen ring a hold,csodálkozom, hogy élek.Szorgos halál kutatja ezt a korts akikre rálel, mind olyan fehérek.Körülnéz néha s felsikolt az év,körülnéz, aztán elalél.Micsoda ősz lapul mögöttem ujras micsoda fájdalomtól tompa tél!Vérzett az erdő és a forgóidőben…

A gyökérben erõ surran,esõt iszik,földdel élés az álma hófehér.Föld alól a föld fölé tör,kúszik s ravasz a gyökérkarja akár a kötél.Gyökér karján féreg alszikgyökér lábán féreg ül,a világ megférgesül.De a gyökér tovább él lent,nem érdekli a világ,csak a…

Az április megőrült,még nem sütött a nap,egy hétig folyton ittam,így lettem józanabb.Az április megőrült,fagyot suhint ma rád,egy író ír s hetenteeladja a hazát.Az április megőrült,csikorgó hó esett,sokan már elfutottaks a szívük megrepedt.Az április megőrült,vonít a…

Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,majd hűvösen int s tovaúszik.És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfénypermetegén ragyog által a kék.Sárgán fut az ösvény,vastag avar fedi rég!Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákbanmár csöppen a csönd a…

Clemens Brentano emlékénekHa az éjszaka korma lecsöppen,ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndbencsillagkoszorúit az éj.Ha a hold feje vérzik az égens gyürüző köröket vet a tóban a fény:átkelnek az árnyak a sárga vidékens felkúsznak a domb…

Egy bordóvörös könyv vagy-Dús, csevegő szirmok lapjaid,Melyek közt a szél borzolva lapoz...Nehéz illatú, nedves szirmaidTelítve vannak titkos regékkel,Melyeket a múlt a földben hagyott...Lapoz, lapoz szirmaid közt a szél,Pompás kötésed most nyílt éppen széjjel,S elmeséli…

Lélekzetem gyorsan tünőködöt lehell az ablakon;homálya holdja egyre nő,ahogy magamat faggatom.Mi hozhat még nekem vigaszt?Szerelmem is bogozhatatlan,sugárzik mint a fájdalomés éjjelenként fölriaszt.Kabátom belső balzsebében,épen szivem fölött a tiszta toll.Rosszkedvem füst ott…