Kiválasztom a legfényesebb csillagot,
És a nagymamámra gondolok.
Bár megmutathatnám, lehozhatnám...
De Ő maga az! Bár láthatnám...

Könny csordul szemembe,
Visszaemlékszem a szép évekre,
az egymással eltöltött hetekre,
a sírással-nevetéssel betöltött percekre.

Még most is itt érzem
hajának illatát, öreg kezét kezemben.
Még mindig itt van, szívemben...
Mosolya még itt él bennem.

Kitépni azt senki nem tudja,
Talán már soha.
Arca itt ragyog előttem,
míg a világ itt áll, míg össze nem esem...

Szeretlek! Örökre...