Sápadt hideg éjszakában,
ködlepel borult a tájra,
milliónyi szellemangyal
indult haza sietve,
Halottak napi éjszakára.
A házakban friss kalács,
és finom bor az asztalon,
mi mégsem látunk mást, csak
halott fényeket az ablakon.
Körbe járnak házat, szobát,
majd csókot intenek a létnek,
s ahogy jöttek az égen át,
távoztak nevetve a fények.

Az ember mégis szomorú,
lassan lépked az őszi avaron,
hiszen nem tudja senki csak ő,
hogy magányos kezek gyújtanak
fényeket, Halottak napján a sírokon.