Volt egyszer egy vadász
S annak három lánya,
Szerető szívének
Három szép virága.

Mindahármat együtt
Nevelte, gondozta,
Minden bajtól védte,
Szellőtől is óvta.

A legidősebbik
Büszke, mint a rózsa,
Még a madárral is
Alig áll az szóba.

A második kényes,
Jól vigyáz magára,
Mindig szép hófehér,
Tiszta a ruhája.

A harmadik szerény,
Akár az ibolya,
Mint fénylő napsugár
Olyan a mosolya.

Egyszer, hogy a vadász
Elment a dolgára,
Egyedül marad hon
A három leánya.

Kitakarítottak,
Főztek jó ebédet,
Pedig ide bizony
Vendég sose téved.

Hát, lám, az erdőből
Jajgatást hallanak,
Mindahárom leány
Az ablakhoz szalad.

Hát a nagy fák között,
- Éppen odaláttak -
Egy nagy barna mackó
Csapkodta a fákat.

Jajgat keservesen,
Mintha panaszkodna,
Aztán összeesik,
Mintha vége volna.

Szól a legnagyobb lány:
"-Csak medve jajgat ott!
Egy hitvány mackóért
Én ki nem szaladok!"

Mondja a második:
"-Bizony mocskos lehet!
Én be nem piszkítom
Érte a kezemet!"

A harmadik szól,
Az erdőbe szalad,
Ott fekszik a medve
Egyik nagy fa alatt.

Már alig nyöszörög,
Két szeme lezárva.
Letérdel melléje
A kedves leányka.

Keresi, kutatja,
Mi baja is lehet?
Hát épp a homlokán
Talál egy nagy sebet.

Ki is mossa gyorsan,
Be is köti szépen.
Mintha könny csillogna
A mackó szemében!

Három egész napig
Ápolja a lányka,
Éppen csak vízért jár
Be a kicsi házba.

Két nénje neveti,
Haragszik az apja,
De a beteg mackót
Bizony el nem hagyja!

A negyedik napra
A csúf seb begyógyul,
Leveszi a kötést
S lám, a mackó mozdul.

Talpra ugrik gyorsan,
Mintha mi se fájna,
Örül is szívéből
A szelíd leányka.

Mackó bundájából
A gazt tisztogatja,
Bozontos nagy fejét
Meg-megsimogatja.

Ahogy simogatja,
Valami megroppan,
A csúf medvebunda
Ott hever a porban!

Szépséges királyfi
Áll a medve helyén,
Neki nincs is párja,
Olyan derék legény!

Vidám lakodalom
A szép mese vége,
Kastélyt építettek
A kis ház helyébe,

Szépséges királyné
a szelíd leányka,
Aranyos jó szívét
Mindenki csodálja!