Kik itt élünk még, s magyarok vagyunk,
Tetsvér, ne titkold: szégyeljük magunk.


Ki itt magyar még, gyászban mind rokon:
Gyalázat ég itt minden homlokon.


Mi, vérző csonk s végzet egyaránt,
Jaj , nem tudunk már semmit magyarán!


Bujdoss vadonban, erdők rejtekén:
Csak gyászmagyar vagy, testvérem szegény!


Fejed lehajtva járjad bús utad,
Ne nézz tükörbe, - förtelmet mutat.


Megcsúfolt koldus, nincs orrod, füled,
Lefoszlott rólad minden becsület....


Szegény testvérem, én is így vagyok,
Jaj! Így vagyunk mind árva magyarok!


Világra hangzik koldusénekünk,
S egymásra is csak sírva nézhetünk.


Kik itt élünk még s magyarok vagyunk
Bús gyászmagyarkák - kezet foghatunk.....