Izmos legények kötik közösen a gátat

Nekifeszülnek keményen, megvetik a lábat

Szilaj erejüket mind-mind beleteszik

Dolgukat becsülettel, kitartóan végzik



Az életből kerültek fel ők a híres képre

Mikor Márton Ferenc őket megfestette

Egy pillanatot ragadott ki az életükből

Mely, jelképesen sokat mond a csíki népről



Ismerős jelenet,- hasonlót én is tapasztaltam

Hisz, ott születtem velük, egyazon faluban

Ugyanabból a fából faragtak engem is

Sorsunk is ugyanaz, a csíki székelyes



Feltűrt ingujj, barázdás, verejtékes homlok

Számunkra ismerős, gyakori képek vagytok

Nem könnyű az élete itt a csíki embernek

Megküzd létéért, mert hát ide született



Ezt tették őseink, viselték a dolgos igát

Kötötték folyton a gátat, ne szakadjon át

Vigyáztak arra, kemény kitartó munka árán

A zord életkörülmények között, de mindenáron



Kössétek legények tovább is a gátat

Ne hagyjátok magatok,- megvetni a lábat!

El ne sodorjon innét az élet zajló árja

Álljatok ki keményen s örökre a gátra