Gyónjad az Istennek, ami rosszat tettél
Amit elvétettél s ellene vétettél.
Mikor Szamuelly halálgőzösének
Gyilkos zaja után fölzengett az ének,
Azok közé, akik mernek és akarnak,
Nem álltál be rögtön ébredő magyarnak .
Mert a szomszéd boltos nem jó szemmel nézte,
Ha Prohászka püspök Széchenyit idézte,
Vagy, ha ólálkodva jobbra balra lestél
S aranyközépúton ezüstöt kerestél.

Gyónjad az Istenek, kapkodtál, haboztál,
Trianon korában cseh fürdőn napoztál,
Puha gépkocsikért szívedet eladtad,
Szép magyar leányzó lány maradt miattad,
Gazdag asszonyt vettél, már amilyet leltél
Félvér gyermekeket más pénzén neveltél
Tetszelgett magadnak szabadelvű lényed,
Nagy időket vétő kis kultúrfölényed,
Floridába mentél, Bostonba loholtál.
Valljad meg a bűnöd, silány ember voltál!

Gyónjad az Istennek a Te szörnyű vétked,
Szent Margit szigetén rángatódzva lépted
A szerecsentáncot több ez a panasznál.
Világpolgár módján jeleztél, falaztál.
Demokrata sznobok álmait élvezted,
Reklám tudósokat körül tömjénezted,
S Méhely Lajosról tudomást se vettél,
Tányérsapka láttán gúnyosan nevettél.
Mérges orchideán szívtál virágmézet,
Schalom Aschra mondtad, ez a világnézet!

Gyónjad az Istennek, ami rosszat tettél,
Csörcsilre gondoltál, zsidó lapot vettél,
Sztálin-bombák után új lélekölésre,
Magad is elmentél marxista ülésre.
S mikor körülötted ország-világ rengett,
Fölötted az égen angol rém kerengett.
Világvevő géppel lelkedet eladtad,
London rádióját hangosan hallgattad.
Ellenség beszédje volt italod, étked.
Szegény pesti polgár, gyónjad a vétked.