Versek és zenék
Vállamra ült a Vén Idõ, Mert járni már alig tudott. Mikor megkértem, hagyjon békén, Megsértõdött és otthagyott. Nem ment messze, mert tudta õ, Hogy nemsokára visszaül. És hába mondom, hess öreg, Örök idõkre rámcsücsül.
