- Ezek a tévedéseim - mondom,
és felmutatom erényeimet.
- Ezért aztán érdemes volt - mondom,
és felmutatom elégett életemet.
- Mindvégig gyönyörű volt! - lihegem,
hisz nem számolom, hányszor nem ettem.
- Ó, ezek az édes nők! - kiáltok fel,
s lehajtott fejjel távozom
mindegyik szerelemben.
- Mindenki megbecsült...- mosolygom,
no igen, hivatali előszobákban
ácsorogtam. Ki, ha én sem?
- De azért szerettek engem itt! - bizonygatom -
s idővel nekem is lesz
dísztemetésem!