A Tavasz még kacagva, vidáman jő,
fürge lábán táncolva bár, de elfut az idő.
A Nyár is kacéran forrón rád nevet,
s kaméleonként váltogatva színét,
igéretéből mindent elfeled.
Majd kóbor útján fázósan elindul az Ősz,
s hozza már, hozza
fehér vászonba fogva, a Télidőt.
