Öreg urak hűs holdvilágban
Ballagnak bús nyárfák alatt,
Beszélnek csöndesen halálról
És életről, amely nekik már
A halál mezsgyéjén halad.

A hűs holdvilágban, bús füzek közt
Ballagnak ők halkan, tovább,
A kegyelmes, dúslelkű élet
Halál ösvényén viszi őket,
S mutat nekik még pár csodát.

Nézem e ballagó nyugalmat,
A szép, nagy évek csapatát,
S nézem az örök, néma holdat,
Mely egyaránt ragyog fölöttünk,
S marad, mikor mi már valánk!

Szép öregek, jó itt maradni,
S érezni fáj, jó öregek,
Hogy én már a ti évetekben
Megfutva minden, minden ösvényt,
Ott alszom régen köztetek!