Éjjel hozza a síkság üzenetét.
Ma is ugyanúgy, mint rég.
Talán benne van kelet illata
amit érzett a tatár kán lova
és ami a honfoglalók haját
meg a török zászlókat cibálta ... odaát
a lét túlsó partján a katonák
és az anyák, a csecsemők a csöndben
fekszenek megfoghatatlan förgetegben
- hát fúj a szél, meleg tavaszi szél
"kinemmondott" érzelmekről beszél
s a hűvös őszi fuvallat keze
levéllel hinti sírunkat tele.
Fúj egy szél, zúgását hallod
"honnan jő és hová megyen"?
Hol született és hol fog meghalni,
tengerparton, vagy Csóványos hegyen?
A pillanatok jöttek, mentek,
tekintetünk úgy elsuhant,
most szélcsend van és egyre hallom
mindig új, régi hangodat.