Gyónom az egy igaz Istennek,
És jó testvéreim Tinéktek,
Hogy annyi, de annyiszor vétkeztem,
Magamnak ácsoltam keresztem.

Mert én is egy gyenge lény vagyok.
Kísértés tüzében elbukok.
Önzőség ördöngös tengerén,
Hánykódom bárkám fedélzetén.

De mielőtt úgy érzem elveszek,
Megsimogatnak Szent Kezek,
Ő szelíden szól, míg átölel.
"Ne félj, Én sohasem hagylak el!"