Egy vén fának árnyékában
(Én ültettem hajdanában)
Két bölcsőben két kis gyerek
Édes álomban szendereg.

Nézem. nézem, hosszan nézem,
Csoda, hogy meg nem igézem.
Nini, hogy elmosolyodtak!
Valami szépet álmodtak.

Alig vannak a világon
S játszik velök tündérálom.
Vaj' mit látnak? Vaj' kit látnak?
Mi tetszik ez angyalkáknak?

Repesnek tán fenn az égben,
A végtelen messzeségben?
A levegőégen átal
Versenyt szállnak angyalkákkal?

Vagy megfogták nagyapókát,
Hogy játszék velök bujócskát?
Meglehet, hogy hámba fogtak?
Ó, ki tudná, mit álmodtak!

Akármit, az mindegy nékem
Én csak nézem őket, nézem.
S összetéve a kezemet,
Áldom az én Istenemet.