Haj Csík, Gyergyó meg Háromszék,
Haj, utána Udvarhelyszék!
Kirukkolt már egész helység,
Sok anyának keserûség.

Megverik a gyászos dobot,
El kell menni hosszú útra,
Hosszú útra, bújdosásra,
Egyik országból a másra.

Úgy elmegyek arra helyre,
Melyrõl madár sem jön ide,
Én sem jövök többé ide,
Én sem jövök többé ide.

Hazám, hazám, csendes hazám,
Bárcsak határát láthatnám,
Látom füstjét, de csak alig,
Hogy az égen lengedezik.

Kedvem csak születik, s meghol,
Minden jó reménység megcsal,
Minden gyászos napom derül,
S minden jó engem elkerül.